mára

Annyi mondanivalóm van, hogy módszeresen, és profi módon baszom el az életemet, mely létezésének értelme egyre kevésbé értelmes.

Másnap, higgadtabban. Felcsillant a remény, hogy bekerüljek az Oetkerhez, ami szintén itt, J.-n működik. Felhívtam a pesti központot, a humán osztályt kértem. Olyan nincs, éppen keresnek is HR- vezetőt. Nem ezt pályáznám meg a pudinggyárban, semmi közöm a HR-hez, én csak tintanyalónak jelentkeznék, aki a követelményeknek elégségesen beszél angolul, németül, és tintanyalói karrierje is van. Elértem a helyi mancikákat, tintanyaló kell, de  kifejezetten TB-ügyintéző. Körülbelüül sejtem mit csinálhat, három hét alatt meg is tanulnám, de erről nincs papírom. 

Azért miután ledaráltam, hogy mégis miket, hol csináltam, azt kérték, hogy küldjem el az önéletrajzomat. Tegnap este értelmetlennek találtam mindezt, mindent, semmirevaló, felesleges szarnak éreztem magam, de nemcsak emiatt. Bőgtem az ex-életem után, ilyesmik. Elküldöm, persze. Egy e-mail az semmi, de hátha, hátha....