2011. május 16., hétfő

-

Megöltem egy gerlét. Borzalmas érzés, de nem bírtam nézni, ahogy szenved. Fiatal volt, repülni tanulhatott, de leesett és elkapták a macskák. A bal, törött szárnyánál a belső szervekig átharapták, a jobb alatt egyetlen hámfosztott vérző seb éktelenkedett rajta. Állatorvos ezen már nem segít. Dühödten odaparancsoltam Szefit, hogy fejezze be amit elkezdett (Gombóc a háttérben lapított), de túl városi macska ő is, a végső kegyelemharapástól visszariadt és lehajtott fejjel megállt a haldokló gerlétől egy arasznyira. Egy intéssel Gombóc mellé parancsoltam, hátrakullogott. Lássuk csak, néztem a gerle lassan fátyolosodó, beletörődő szemeibe. Al nagy galambász, tudatosan szelektálja a gyengéket, egyszerűen kitekeri a nyakukat, mennek levesbe. Ő meg Attila ebben nőttek fel, de én képtelen vagyok kézzel ölni. Fogtam egy nagy vasdarabot. Célzottan a fejre mértem az első halálos ütést, de hogy biztosan elérjem célomat, a gyors és könnyű halál adományát, még egyszer lecsaptam, amitől a koponya kettényílt.

5 megjegyzés:

  1. Igen. Még mindig rosszul vagyok attól, ami egy hagyományos paraszti, vagy vadászós környezetben szocializálódottnak rutin. Attól viszont még rosszabbul lennék, hogyha hagytam volna a gerlét még ki tudja milyen hosszan szenvedni.

    VálaszTörlés
  2. Fogadjunk, azért egy fényképet csináltál róla :D

    VálaszTörlés
  3. Nem biztos, hogy ez a hagyományos paraszti környezetben rutin. Én sok csirke-, nyúl- és disznóvágást átéltem már nagyszüleimnél, és igaz, hogy életükben nagyon aranyosak voltak az állatok (főleg a nyulak, a kis vietnami malacok, és kicsi korukban a csirkék), de mégsem éreztem rosszul magam, és még ma is le tudnék vágni egy csirkét vagy egy nyulat, és lelkiismeret-furdalás nélkül megeszem a húsát. (A disznóhoz 1 ember kevés, nekem sem menne egyedül.) Ha húst eszem, akkor sem gondolok arra, hogy ezért elpusztult egy állat, de az néha eszembe jut, hogy nem az igazi boltban vásárolni azt a húst, amit meg is lehetne termelni. (Persze nem a 8. emeleten panelban.) Ugyanez a zöldségről, gyümölcsről is eszembe jut: láttam, hogy kell megtermelni, segítettem, képes is lennék rá, mégis boltban kell venni, mert nincs hol megtermelni, és szánalmasnak érzem magam attól, hogy nem termelem, hanem boltban veszem a csirke- és disznóhúst, zöldséget, gyümölcsöt.

    Mégsem biztos, hogy egy szenvedő gerlét meg tudnék így ölni. Ha el kellene kapnom, és kitekerni a nyakát, hogy galambleves vagy sült galamb legyen az ebéd, akkor menne, de egy sebesült, földön fekvő, szenvedő állattal nem tudnék végezni. Ezért teljesen megértelek. De a macskáidat nem értem. Miért végeznek félmunkát? Bennük ott van a ragadozó ösztön, nem furdalja őket a lelkiismeret.

    VálaszTörlés
  4. Tamás: majd a legközelebbinél, addigra megszokom. :P Mert megteszem újra ha kell, jobb lenne persze állatorvosnál, injekcióval. Aznap rémálmaim voltak, és még a tetem tájékát is kerültem, ez van.

    András: nagyon megleptél! Először azért, mert azt hittem fel fogsz háborodni, másodszor meg azon, hogy hozzád közel áll az efféle önfenntartó életmód. A macskáim emberi környezetben szocializálódtak, tehát elkorcsosultak. Továbbá etetve vannak, nekik ez csak játék volt egy pontig.

    VálaszTörlés