2011. augusztus 28., vasárnap

benne a dac, - és hisztikorszakban

Kicsicsillag hajnali kettőtől négyig-ötig, műsorozott, mire A. ismét belevetette magát a szakirodalomba, (ez egészen jó) mostmár velem együtt. Magam megnyugodtam, hogy a reakcióm normális (az eszembe sem jutott, hogy megverjem, WC-be zárjam, kikössem az ágyába stb., - miféle emberek vannak?! ) ezek a kicsicsillagok ebben az életkorban valóságos ördögökké képesek válni. A következő fázis a 14 éves kor. Megbeszéltük A.-val, hogy következetesen követjük a legtöbbet emlegetett tanácsot: még tart a dühroham, nem engedünk, úgy teszünk mintha vakok és süketnémák lennénk akkoris, ha a hanghullámoktól szétesik a ház. Továbbá konzultálunk "Editnénivel", hogy milyen tanácsokat tudna adni, hogyan illeszkedjen be Rituka, az engedelmes kisangyalka a bölcsi közösségébe, hogy ott is tombolja ki magát, ne viselkedjen passzívan, visszatartva magában a tengernyi energiát, ami aztán itthon a mi nyakunkba robban, mitől szépen megőrülünk mindannyian, illetve mi, szülők, alvásmegvonás miatt elhalálozunk.

Kávét..!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése