Hajnali fél öt. Papírra kell írnom, mert word-ben is nyoma marad firkálmányaimnak. Még új vagyok itt és óvatos. Kinézem akár Pókerarcból, akár az IT-ből, hogy utánalesnek ki netezett éjszaka. Ecetesuborka fél órája ment el. Hajnali kettőig stresszelt, gusztustalan rikácsoló hangja van és közléskényszeres. Már most nem bírom elviselni a hangját, de szerencsére mikor haza kellett engednie az embereit (ők kettőig vannak, ő meg elvileg addig, még kell) beletemetkezett egy könyvbe, így elnémult.
Az egész nő egyetlen nagy, vibráló ideggóc. Meglepődtem, hogy nagy szája és határozott munkatempója ellenére 33 évesen még mindig a mamánál lakik a nővéreivel, húgaival, öccsével. Nem tud főzni, nem is akar, utál vasalni, takarítani, de minek is, mikor a mama úgyis otthon van, a mama mindent megcsinál, ő pedig soha nem költözik el tőle és gigantikus méretű családjától. Egyébként nem rossz nő, igaz én legalább 38-nak néztem, rettenetesen egyhangú a ruhatára, nem sminkel pedig ráférne, legalább a haját festi. Továbbá van éppen pasija, így nyilván nemi életet is élnek, tehát nem baszatlan. Mégsincs kibékülve a világgal, abban belül velem sem. Szar lehet neki. Esetleg ideje lenne munkahelyet váltania, elvégre 9 éve van itt.
A rabszolgatelep a nappali nyüzsgéshez képest most szintes csendes, kihalt. Fáradt munkások lihegnek a sorokon (Undorkáén kivéve, ők megállás nélkül szétizzadva nyomják), babrálnak, sepregetnek. A csokiautomatákat kizabálták, de ez különösebben nem zavar. Vagyis igen, mert dobálnám be az apróimat, hogy szedegessem ki őket. Ez tiltott tevékenység, főleg most, hogy két heti rohangálás, napi egy szendvicsezés mellett új lyukat kellett fúrnom az övembe. Tehát mégse zavarjon, hogy üres. Legyen már hat óra, basszameg. Hajnali öt. A firkálgatással sikeresen elhúztam az időt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése