2011. augusztus 3., szerda

egy undok kolléganő pipa (valameddig)

Hmmm, gondolkodtam, hogyan vegyem fel a harcot Ecetesuborkával? Nyilvánvalóan úgy, hogy "fiait", akik tűzbe mennének érte, és akiken tegnapelőtt éjszaka kezdődő finom, kollektív ellenállást éreztem irányomban, a magam oldalára csábítom. No de hogyan? Süssek muffint? A saját családomra sem jut időm, amúgyis női süti, a kimenetel bizonytalan. Az egyetlen biztos kiindulópont a dögös külső, cselesen megemelt cicik, alakot vékonyító mélyen dekoltált, a kényes deréktájakon (=punnyadt úszogúmis) kissé bő, cipzárközépig érő póló és szűk fekete halásznadrág, a szokásosnál rafináltabb smink. Nos, a többi már adta magát: megvilágosodtam, hogy okos enged szamár szenved alapon látszólag el kell ismernem Ecetesuborkát alfanősténynek, bólogatni a történeteire, nevetni azokon, mikor nevetést vár, így elég hamar felengedett. Vele meg a nyája is, így aztán kiérdemelte az Ecetesubi nevet és hajnalban, mikor már mindenki tikkadt volt, végre tompítottan visítva, nevetve utazhattam üres targonca lábain, amit belépésem óta mohón tervezek és természetesen  teljesen szabálytalan, mert balesetveszélyes, demoralizáló a munkaközösségre drága gépeken infantilisen idétlenkedni ésatöbbi, ésatöbbi. 

Addig használjátok a külsőtöket lányaim, még van ha pasis munkahelyen jól akarjátok érezni magatokat, mert megkedvelnek, nem hátráltatnak, sőt optimális esetben szövetségessé válnak. Aztán úgyis eljövend majd a jóságos, idősebb anyáskodó Nagy Tanácsadó szerepe, akin látszódik, hogy volt valaha külseje, ezért hiteles.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése