Zistenlovafaszába, még egy éjszaka, most ébredtem, illetve egy órája, a kávé még nem hatott, dögfáradt vagyok, de menni kell megdögleni. Holnap visszakapjuk Sünüst, akit már alig várunk, de hogy fogom én ezt bírni mellette? Attilával megállapítottuk, hogy nekünk már nincs sok hátra. Pontosabban szerinte én már csak 100 évig élek, de nála napok kérdése. Nyugtatott, hogy a fizetése elég lesz koporsóra. Ki mondta, hogy el leszel temetve?-kérdeztem.- Minek vegyünk méregdrágán egy kődarabot, és fizessünk azért horribilis összeget, hogy 25 év múlva kitúrják onnan a maradékaiddal együtt? Bahh, morogva el.
(Hajnalonként sci-fit írok ha bírok, a rabszolgatelep ihleti.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése