Sünikével szándékosan sosem beszéltem gügyögve és nem is ugrottam minden nyaffantására, de análkülis szeret, hogy folyton körül lihegve édesz kici tündérkutuszkámoznám. Süni ugyanis rugalmas, ma már újra a régi volt, visszafeleselt, visongva kacagott, vadultunk, összebújtunk, házi wellnessezést rendeztünk a kádban a maradék lássokkal. Délelőtt kóboroltunk, hagytam futni, belemenni a susnyásba, hogy majd úgyis kijön onnan, mert szúrni fogja a meztelen lába szárát, így is lett, ki is futott magától, továbbhaladva az árokpartokon köveket gyűjtöttünk Attilának, nagyrészüket eldobálta közben, mert az viccesebb mint cipelni. Kergette ez egyik öregasszony kint kaparászó tyúkjnyáját, felelősségteljes anyukaként rászóltam persze, de igazából én is egy vásott kölyök vagyok, szívem szerint beszálltam volna a tyúkfuttatásba. Naszóval szokásom szerint túlaggodalmaskodtam ezt az új helyzetet a jajszegénykisfélárvám mi lesz veleddezéssel, meg sem ismer majd, sérült, lelkibeteg, szerethiányos lesz, aki már 14 évesen megszökik egy narkós punkbandával, jajj, jajj. Ehh!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése