Ez a bölcsi egy luxusszálló, hihetetlenül szerencsések vagyunk, hogy ilyen van itt. Egészen pontosan egy régi szocreál borzalmat újítottak fel, de csak legelől maradtak riasztó elemek, úgymint álló virágtartóállványok, foszöld, csíkos '60-as évekbeli fotelek, hozzájuk illő lakkozott asztalkával, azon álnépies futóval és egy szintén álnépies hamutartóval, mi nem értem minek van kint, mikor nem szabad dohányozni. A mi gondozónőnk, dadánk(?) határozott, egyelőre nagyon, nagyon szimpatikus. Rita bőgött reggel mikor otthagytam, de én is egyetértettem azzal, hogy minél tovább tutujgatom, annál rosszabb lesz. Mire érte mentem, "Edit néni" elégedetten jelentette, hogy mindent megevett, jó kislány volt, és akkor Sünüs csinált egy olyat, hogy elandalodtam teljesen, hozzábújt a mellette lépdelő kislányhoz, dudorászva átölelte, ezzel búcsúzva el attól, majd jött hozzám vigyorogva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése