Kibontottam egy tavalyról megmaradt pezsgőt, amit régen szerettem. Büdös volt és keserű, pedig semmi baja nem volt, csak én éreztem így. Földönjáró megkóstolta, aztán koccintani sem volt hajlandó, amit tudomásul vettem, éppen nem volt kedve ehhez. Éjfélkor nyugtáztuk, hogy a szomszédságból egy család (akikről most tudtam meg, hogy milyen nehézbűnözők, nahát a békés és elbűvölő kis település alatt is micsoda fertő tenyész) lődözött fel egy kisebb vagyonnyi tűzijátékot az égre. Nem értem, ha nekem rengeteg pénzem lenne, azt sem durrogtatnám el, tiszta marhaság az egész.
Rengetegen lehetnek most másnaposak és kialvatlanok, de jó, hogy megundorodtam az ivászattól. A könnyű és nagyon zamatos vörösbor néha-néha, az más. Kialvatlannak ugyan kialvatlan vagyok most is: Sün éjjel szomjas, Sün ezért bőg, Sün hajnalban is bőg, Sün hajnalban kelni akarna, Sün mialatt tántorogva kávét főzök, megszerzi a mosogatószivacsot és a hátam mögött a habban ülve azt csapkodja, Sün kipakol a főzőedényes fiókból, Sün a tükör előtt ülve a ruháskosárból zsákmányolt, frissen mosott, vizes ruhákat teregeti magára, illegeti magát bennük ide-oda fordulva ("de hiszen épphogy csak egy éves!" -hökken Földönjáró), ugyanakkor Sün már egy jegyzettömböt tart egyik kezében, másikban tollat és írni vagy rajzolni próbál. Sün, a csodababa, az Egyetlen, a tökéletes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése