-

Én bizony most elmennék a négytigrisre, mert az nem változott, nem is változhatott és ez jó érzéssel töltene el. Milyen hétköznapian ártatlan, nyílt fertő.

A vaterán mindent lehet kapni. Minap hívott anyám, hogy körülnézett ott (gyorsan megeskettem, hogy minden tiszteletem ellenére meg ne próbáljon önállóan venni, pláne eladni, mert ez nem az ő világa) és megtalálta méregdrágán az egyik könyvét, amit még a hetvenes években adtak ki külföldön. Na ez engem is ledöbbentett. Az, hogy defibrillátor, 100 kg-s náci kovácsüllő (figyelmeztetés, "horogkeresztet kiköszörültem"), másnapi utazásra Münchenbe szóló vonatjegy 8.000 HUF-ért és sok egyéb kapható, már csak mosolyt csal az arcomra, na de anyám könyve...? Jár oda guberálni olyan tudós, akinek ez a szűk szakterülete ...?

Azon még jobban elcsodálkoztam, hogy már eladtam egy ágyat, továbbá egy mózeskosarat. (Elveimmel ellentétben nem a Vöröskeresztnek adtam a már feleslegessé vált babacuccokat, hanem próbaképpen feltettem őket, mert most ilyen idők járnak.) Hamar rájöttem, hogy a magyar nép is szeret alkudozni, nem ugranak a fixáras termékekre. Ha csak 500 HUF-ot le tud alkudni, már boldog. Így roppantul mulattat ez a zsibvásár, ahogy hajdanában a Négy Tigris piac is, a.k.a. belső Kőbányai, ami a tömör balkáni-keleti íz esszenciája, ahol úgy jutottam egyszer ketoezeötccázért egy szendvicssütőhöz 14 éve, hogy tapasztalatlan nyugati módjára hátat fordítottam az eladónak és elléptem pultjától, hogy "na jó, ha ez ennyi, akkor ennyi,  soknak találom" mire az ezt durva tárgyalástechnikának véve utánam rohant és üvöltötte, hogy ketoezerötcá-ketoezerötcá!!!, meg gondolom szidta a felmenőimet, de azt már a saját nyelvén. A sütőről már egy hét múlva letörött a bekapcsolást jelző lámpa pici fedele, de azóta is tökéletesen működik.

Egyszóval mulatságos, hogy mindent megvesznek, de azért kell nekik az a pici lélektani határtalanság, ez az alkudozósdi, ami a nyugati kereskedőknél már réges-régóta csak a 9.89 rézkrajcárra korcsosult.