ehh

Mikor találkozom én, a hiú állat, F. mispóhéjával* mindig, mikor? Ha egész napos takarítás után, csapzott hajjal, szemüvegben, formátlan melegítőben, pólóban, porosan és biztosan büdösen is rohanok át Süniért. Egye fene, úgyis én vagyok a pária, az érinthetetlen, a kiközösített.

Átalakítottuk a szobakonyhánk csöves sarkát. Kidobtunk újabb szocreál konyhabútortagot, F.  vett polcokat és felfúrta azokat, mikre rápakoltunk, a tűzhelyet meg a sarokba húztuk. Utóbbit le akartam fújni ezüstszínűre, de leégne róla a festék, marad ez. (Miért nem hoztam el anno az alig használt inox tűzhelyemet...? Újabb bizonyítéka annak, hogy idióta vagyok, persze nem segített senki, egyedül, előrehaladott terhesen vezényeltem a végső kiköltözést, ha akartam se tudtam volna szétbontani a beépített konyhabútoromat. Haragszom. Ki merem végre mondani, hogy haragszom ezért, F.-t igaz, hogy nem kértem meg semmire, mert úgy gondoltam, hogy ez az én dolgom, de nem is törte magát, hogy segítsen.) Két hete van új szőnyegünk is, így Süni azon a parkettarészen már nem fog elcsúszni és beverni a fejét. Igaz naponta kell(ene) porszívózni, mert mindent magához vonzó poliuretán. Valaha kijelentettem, hogy én ezt az anyagot a lakásomba nem engedem be, de átmenetileg alkalmazkodnom kell, ezt aztán széttépheti, összefirkálhatja, leöntheti, felgyújthatja, 190 cm x 280 cm 10.000 Ft volt a Diego-ban akciósan.

kicsit későbbi állapot a sarokról

a fűz vagy milyen szocreál lámpát direkt tartottam meg, mert hangulatosnak találtam

ez volt a régi konyhám frissen felújítva, később még jobb lett, de hirtelen most csak ezeket a képeket találtam

*nem zsidók, csak szeretem ezt a kifejezést.