Még élek. Eddig egy fejvadász cégnél töltöttem ki az adatokat, még a hülye mozilla le nem fagyott. Nem is baj, hogy még ébren vagyok, mert I. körülbelül félóránként/óránként felüvölt, úgyis fel kellene kelnem. Aztán alszom pár órát és kezdődik elölről, újra és újra és újra. Attól, hogy szeretem I.-t, még kiborulhatok nem? Társaságom mióta ideköltöztem egyáltalán nincs, F. beceneve kezdetben Mogorva volt, ritkán beszélgetünk, igaz akkor jókat, de ez nekem így bezárva már kevés. Pont. Gúnyolódik a barátaimon, akiket nem ismer, főleg a virtuálisokon. Miattuk én sem teszem tűzbe a kezem, de ma N.-t becsmérelte, és ami sok, az sok. Nem kell, hogy szeresse, nem is ismeri, de bánom, hogy bármit is említettem róla, mert megbántott vele.
A lórugásnyi nyugtató semmit nem ért, teljesen tiszta az agyam, sőt. Ez már olyan permanens kimerültség, amit még alkohol fogyasztó korszakomból ismerek a vizsgaidőszakok stresszéből. Olyankor volt, hogy akár két-három üveg bort is megihattam és egyáltalán nem éreztem semmit. Túl sok adrenalin, túl gyors anyagcsere, bivaly szervezet. Szívás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése