2011. január 29., szombat

dagadt-nem dagadt, ronda-nem ronda

Ez az a téma, amitől a pasik a falra másznak. Nos végignéztem pár régebbi fotómat és megállapítottam, hogy 25 felett a kor nekem csak jót tett, vagy rosszak voltak a nem digitális fényképezőgépekkel készített felvételek. Mégis rettenetesen frusztrált lettem, a mítosz, hogy de én 21 éves koromban még 36-os szoknyát hordtam, üde voltam és karcsú, az hamis. Sosem voltam karcsú. 175 cm-hez 56 kg-val sem, mert nagyok a csontjaim, a kezeim, lábaim, a fejem széles, a fejemen mindig vastag zsírréteg ült, a fejemet mindig utáltam, a fejem alapján mindig úgy néztem ki, mint aki 50 kilóval súlyosabb valódi tömegénél.  Derekam sosem volt, botkarjaim se. Igazán lehangoló. Mégis mindig nagyon jó pasijaim voltak. Furcsa. 

Egy valamit tudok elmondani ezzel kapcsolatban. Mikor a lélek egyensúlyban van, az hat a testre is, a test fogy, meggyógyítja önmagát. Nekem mindig a sportolás jelentette belső egyensúlyom megtalálását. Olyankor nem kell nass, nem kell étel, nem kell jutalom. (Megjegyezem a szülésem óta alig eszem, de az őszi nagy iram után most azért nem fogyok tovább, mert ülök a fenekemen és az anyagcserém lelassult.) Akkor éreztem/érzem magam boldogan, ha karcsú voltam/vagyok. Erre figyeltek fel a fiúk, férfiak és ez nyerte meg őket elsőre. Hosszabbtávon a személyiségem. Rengeteg tükröm van a lakásban és rendszeresen fényképezem magam, punciborotválásnál pedig kényszerítem magam, hogy igenis nézzem a felesleges zsírlerakódásokat. Azzal nem lehet vádolni kérem, hogy ne néznék szembe önmagammal. (Ide tennék egy vigyorgós ikont, ha nem ellenkezne az elveimmel.)

Namost ismerek én is olyanokat, akik dagin is teljesen kiegyensúlyozottak, boldogak, egyéniségek, ezért a legdurvábban jó pasijaik/nőik szoktak lenni, a köz nagy ámulatára. Valószínűleg genetikailag igazoltan piknikus alkatok, tehát számukra súlyfeleslegük nem jelent majd rizikófaktort megbetegedéseknél, de az ilyen típusú emberek azért kevesen vannak. 

A legtöbb kövér nő csak simán kövér, kiegyensúlyozatlanul, tétován, tehát unalmasan minden téren. A férfiak azért választják a fiatal, karcsú és vonzó megjelenésű nőket, mert ösztönösen úgy érzik, hogy nemcsak testük ép, hanem lelkük is, talán még értelmük is. Ez többnyire persze nem így van, tehát tovahussannak, az átlagnő pedig csak áll és zokog, hogy milyen szemét gazfickó használta ki már megint. A szerencsésebbek még jóval a menopauza előtt bölcsebbé válnak, és nem maradnak örök vesztesek a szerelemben.

Szépség? Nekem általában azt szokták mondani, hogy szép vagyok, mire én mindig azt felelem, hogy jól sikerült a sminkem. Ritkán vagyok igazán szép, sminkkel vagy anélkül, egyre megy. Aki szép, az szép. Szép voltam és vagyok boldog órákban, frissen szerelmesen, újrafelfedezetten szerelmesen, jól sikerült utazáson, felszabadult és boldog baráti beszélgetések után, jól megfizetve, és szép voltam a második trimeszterben.  Ma? Átlagos, elfogadható vagyok magamnak külsőleg.

3 megjegyzés:

  1. ez amúgy tényleg érdekes.. mikor tök rondának látja magát az ember, akkor jön valaki, aki azt mondja, hogy milyen szép vagy stb..

    ritka mikor megegyezik a saját és a külvilág véleménye. nos kérdés melyikre kell figyelni elsődlegesen..

    VálaszTörlés
  2. Nekem nem a magasság és testsúly fontos, hanem a szép mosoly. Az a szép, aki őszintén és természetesen mosolyog rám (és nem rajtam).

    VálaszTörlés
  3. Ismerek olyat is, akinek a dühös nők tetszenek! :)

    VálaszTörlés