Felvettem a karácsonyra kapott futónadrágomat és a még ki nem próbált cipőmet. Nagyon kényelmesek voltak, ahogy visszadőltem bennük az ágyamra, hogy tovább olvassak. Sajnos ez a cselekvéssorozat önmagában nem adja azt, amit a tényleges futás, így a téli kihagyás után lepuhányosodva elindultam. Meglepően könnyen vittek a lábaim, még egyszercsak kezdett kevés lenni a levegőm, gyengült mindenem, újból futottam, még rövidebb ideig bírtam, séta, újból futás, dühroham, hogy milyen egy kurva utálatos egy sport ez, hogyan lesz nekem erőm erre, pedig muszáj, hogy a fene vinné el. Egy nagy nulla volt amit összekínlódtam, de erre számítottam. Mire hazaértem azért kellemesen leizzadtam, ami undorítóan hangzik, de nagyon fontos, a test így tudja méregteleníteni magát. Valaki csak szaunázni jár, de az nem az igazi.
Vannak kóbor kutyák a környéken? Talán ők motiválhatnak a futásra. :D
VálaszTörlésLegalább te megindultál, én meg csak mindig halasztgatom, pedig most az idő is frankó lenne... Egy nagy dicséret tőlem ezért :)
VálaszTörlésWalaki: majd veszek egy nagy húst és a fenekemre kötöm :D
VálaszTörlésHeaven: neked mentséged, hogy dolgozol, azért köszönöm szépen! :)