tükörkép

(Régi, Timosz ihlette, hogy betegyem ezzel: "Valaki egyszer azt mondta, iszonyattal tölti el a tudat, hogy reggelente a tükörbe nézve egy idegent lát. Engem is, ha nem vagyok biztos benne, aznap ismét fel akarom fedezni ezt az idegent. Ám a nem akarásomról nem az idegen tehet.")

Egyszer találkozott élő tükörképével és mint minden nárcisztikus egoista, egyre szívesebben nézegette magát a másikban. Azonban ott a tükörben, vagyis annak a másiknak a világában minden pont fordítva zajlott, ez pedig egyre szembetűnőbb és bosszantóbb volt.

Ha itt rend volt, ott rendetlenség, ha itt valami tetszett, az ott undort keltett és hiába próbálta feloldani az ellentmondásokat, a másik felé nyúlva csak sima kemény hideg felületet tapintott, nem léphetett át hozzá. Egyre dühösebb lett ettől és ezzel együtt egyre kínzóbb volt a tükörbe pillantani, mert önmaga vicsorgó torz kivetítését látta, amint hasztalan csapkodja üvöltözve az üvegfalat.

Legszívesebben már összetörte volna, de ehhez gyáva volt és babonából nem merte. Egy napon kimerült végre és akkor fekete szövettel takarta le alakmását, majd tette azt félre. Később még fel-fellebentette ezt és bele-belenézett tükrébe, ám egyre ritkábban, mert lassanként a letakart tükör már nem jelentett többet egy sarokban álló közömbös tárgynál. Végül el is keveredett egy lomtalanításban.