"okos gyerekek/hülye gyerekek kísérlet"

Olvastam egyszer egy amerikai pszichológiai kísérletről, melyben fogtak egy osztályt, akik között természetesen voltak gyengébben és erősebben teljesítő tanulók. Kettéválasztották a csoportot A-ra és B-re úgy, hogy a gyengék és erősek egyenlő arányban oszoljanak el bennük. Folytatták a tanítást, de B csoportot mindig leszidták, és hangsúlyozták nekik, hogy buták. Ezzel szemben A csoportot csakis buzdítóan, pozitívan értékelték. Fél év sem kellett hozzá, hogy a B csoport kollektíven elhiggye magáról, hogy "buta", és mélyen alulteljesítsen a teszteken, szemben A csoporttal, akik megtáltosodtak és messze lehagyták társaikat. 

Alkalmazom a buzdítást és állandó pozitív megerősítést Alnál is, aki valóban okos, és lám, táltosodik, már szóbakerült az egyetem. Rávettem, hogy ha marad időnk, olvasson csak fel nekem legalább egy angol szöveget és önállóan fordítsa. Valamint nagy örömömre tömören elmagyarázhattam a földrajz leckénél hogyan "ég" a Nap, mi a napkitörés, napszél, miért repülnek a polgári járatok a troposzféra felső határán (a könyv jó, de nem magyaráz, csak említi ezeket) és még sokmindent, mert...izé...gyerekkoromban a bolygókért, naprendszerekért, űrkutatásért is meg voltam veszve. Maradt ebből a sci-fi,- katasztrófafilm-, viharrajongás, gyalázatosan rossz matektudásom miatt. Sosem gondoltam volna, hogy élvezni fogom a tanítást, sőt. Igaz, hogy eszes, szorgalmas diákkal könnyű.

Nem érdekel, hogy mit gondolnak mások arról, hogy mindezt ingyen csinálom, hogy hétfőn az egész napot végig fogjuk tanulni és szerdán én viszem vizsgázni (amennyiben addig nem akar kijönni a baba.) Nyelvekből nekem sem árt az ismétlés, a szellemi tevékenység, a sikeres közös tanulás, Al egyénisége pedig elűzi fáradtságomat.