2011. május 31., kedd

edzésnapló

Kezdtem magam rosszul érezni lelkileg, és erre még mindig az a legjobb orvosság, ha addig tekerek, még ki nem döglöm. Sünivel tudok már bicajozni, de futni nem. Éppenséggel a hátamra köthetném, de akkor legfeljebb 25 métert tennénk meg, majd az árokba dőlnénk. Nem kockáztatom a gyerek épségét. A játszótéren ott volt a múltkori kiskrapek, akiről megtudtuk, hogy Arnoldnak hívják. Már megismerte Ritát, vigyorgott is, sőt tiszteletére bemutatta, hogy ő egészen fel tud mászni valami mászókán (nagymamáját közben a frász törte), Rita pedig kecsesen lépkedve oldalvást leste, mint akit mindez hidegen hagy. Mesteri, kislányom, mesteri! Babaflört, el vagyok ájulva.

A nagynénim még nem válaszolt, szerintem sokkot kapott.

4 megjegyzés:

  1. "bemutatta, hogy ő egészen fel tud mászni valami mászókán (nagymamáját közben a frász törte)" Ez a rész mintha rólam szólna (kb. másfél éves koromtól 6-7 éves koromig). Csak annyi a különbség, hogy én nem mások kedvéért másztam fel a mászóka tetejére, hanem a saját kedvemért, és az én anyukám nem aggódott, de a többi gyerek szülei csak nézték, hogy mit csinálok...

    VálaszTörlés
  2. Valószínűleg az ő anyukája sem aggódott volna (fiatal, kisportolt, extrakarcsú), de a nagyi saccra vagy 120 kg, nem egy falmászós alkat.:D

    VálaszTörlés
  3. nemtom az ímélcímed, szóval csak így: minden oké?

    VálaszTörlés
  4. Iwiwen meg tudsz nézni? Ott nyilvános! Amúgy igen, köszi! :)) Vagy írok neked én, mert talán a tiéd megvan nálam. Tudja még Molly meg roto is.

    Mikor volt ihletem nem volt időm írni, és fordítva.

    VálaszTörlés