2011. augusztus 14., vasárnap

Sünmü

Szegény kis kölcsöngyerek, eddig anyáméknál volt meg A. szüleinél, olyan kis érzékeny lett, úgy kapaszkodik belénk, ölelget, alig látjuk egymást. Nagyon bízom benne, hogy a bölcsiben  magára talál. Agyonkényeztették a szüleink, nem volt ilyen, most már rajtunk kívül mindenkivel bizalmatlan, ha hangosabban szólok neki, már görbül le a szája. Minél tovább maradna itthon, ez annál rosszabbá fajulna. Kortárs társaságba kell mennie neki is, ha ez kezdetben mégoly fájdalmas is lesz. Ó, ha már erre gondolok, szó szerint  hasogat a szívem, kész, maradunk itthon, visszakérem a gyest, de nem, az én Sünmüm ennél keményebb, és én is, ki kell bírnunk most ezt. 

4 megjegyzés:

  1. Dehogy lesz fájdalmas.
    Kb. 3 nap alatt megszereti a többieket, és egy fikarcnyit sem fogja érdekelni, hogy naponta fél napig nem látja a szüleit.

    VálaszTörlés
  2. Igazad van, mint írtam túlparáztam. Ma az első próbanapján (sajnos nem én vittem el)visongva bevetette magát a játszadozó gyerekek közé, és nagyon boldog volt, haza sem akart volna jönni.

    VálaszTörlés