mi az a josta?

Ilyen ízesítésű ásványvizet vettem, "josta" ízűt. Bevallom, hogy első reakcióm földhözragadt volt, "kutya legyek, ha ez nem közönséges egres, csak már megint idegen nyelven kellett ráírni, hogy jobban vegyék", de utánanéztem és abban tévedtem, hogy közönséges egres lenne. A jostát az egresből és a feketeribizliből keresztezték mesterségesen Németországban, 1922-ben, de csak a hetvenes évektől kezdték forgalmazni. Abban biztos vagyok, hogy nálunk anyám hagyományos egresbokrai között (mi csak piszkének hívjuk) biztosan volt ilyen is, amit csak feketepiszkének neveztünk. Korántsem lehetetlen, hogy az akkor már a josta volt, mert szüleim sokat utaztak, cukkinit, rucolát, és rengeteg, itthon akkor még ismeretlen növényt hurcoltak haza hobbiból és termesztettek konyhakerti adagban már a korai nyolcvanas években is. A josta egyértelműen új faj,  ikeásan svédesen hangzó becsapós nevét a két gyümölcs német neveinek összevonásából kapta.   Bővebben róla a wikin. 

A NaturAqua nagyon kellemes, harmonikus ízű ásványvizet kutyult ezzel az ízzel, alacsony energiatartalommal. Egy, az ízesített ásványvizekért biztosan nem rajongó úgy kritizálta, hogy "olyan, mintha kimosták volna a nagyi kiürült szörpös üvegjét. Valami ízfoszlány maradt benne, de csak egy egészségtelen cukros lötty." Egyesek nem tudják élvezni az életet. Egyrészt ennek nagyon telt, kellemes íze van, másrészt cukortartalma oly' minimális, hogy minden további nélkül beépíthető ésszerű, mozgással kombinált étrendbe. Valaki nem szereti a vizet, (én, kivéve nyáron sportolás közben/után) de cukros löttyöket sem akar inni (alattomosan hizlaló, dehidratáló vackok), valamint nem élhet folyamatosan Coke Zero-n sem.