pszichiáterek, pszichológusok

A kormány hivatalosan is elismerte, hogy ma 10 magyarból 1 neurózissal küzd. Ezek többnyire a depresszió, pánikbetegség, egyéb szorongásos állapotok, és a hozzájuk társuló fóbiák. Vagyis normális emberek többnyire enyhébb, attól persze még az életüket rendesen megkeserítő pszichés zavarai. Azt is elismerték, hogy ez ellen is tenni kell, nem beszélve arról, hogy a bezárt intézetek miatt szabadon kószáló őrültek a társadalom nyakára nőnek.  Hű, ez nagy lépés volt, és természetesen csak a regisztrált, tehát hivatalos pszichiátriai  kezelésen résztvevők adataira támaszkodhattak!* Rengeteg embert ismerek én is, aki el sem jut eddig, vagy azért mert nem tud reflektálni önmagára, vagy előítéletei vannak, hogy dilidokihoz csak az őrültek járnak, vagy úgy érzi, hogy ez csak hókuszpókuszolás, neadjisten' manipulálják, kimossák az agyát és biztosan teletömik gyógyszerekkel.

Magam elég gyakorlott páciens vagyok, gyerekkoromban a szüleim nem értek rám, és ha azt tapasztalták, hogy kezdek eltérni a normáktól, rögtön pszichológushoz vittek. Miután már a második is közölte velük, hogy semmi bajom, ellenkezőleg, ők túlkövetelőek, fojtogatóak, hagyjanak kicsit élni, akkor le lettek hülyézve. Mindenesetre nekem jót tettek.

Felnőttkoromban, mikor húszas éveim derekán túljutva magam kerestem fel egyet, már kevésbé, tudniillik én eddig minden pszichiáteremmel összebarátkoztam, és rövid idő alatt annyira megsajnáltam őket a súlyosabb eseteik miatt, hogy eltitkoltam előlük valódi problémáimat, és csak azért jártam hozzájuk, hogy kölcsönösen megnevettessük egymást. Talán Csernus tudna segíteni, aki elég erős és irányító személyiség-gondoltam-de aztán végignéztem a videóit és cöccögtem. Összetörné az álmaimat. Bort ivó, és vizet prédikáló egyszerre szimpatikus és utálatos karakter, aki mindenkiből tisztes, becsületes, szorgos polgárt nevelne. Steril droidokat. Ez nem baj, alapvetően mindenkit rendes, és felelősségteljes polgárrá kell nevelni, de valakiket nem szabad, ahhoz túl okosak és önállóak. Köszönöm, engem se.  Mint említettem szükségem van álmokra, mesékre. 

"És egyáltalán, ne élj lelki életet. Intelligens embernek nincs lelki élete."- mondatta Waldheim vallástörténész prof. karakterén keresztül Szerb Antal Mihály hősének Utas és Holdvilág című regényében, melyet most olvasok, hm.... nem tudom összeszámolni hányadszorra. Ez a könyv mindig legyőz, mindig úgy kezdek neki, hogy most, most már biztosan közömbös lesz, de nem lehet. Mihály személyisége szinte mint az enyém, és önmagammal találkozni mindig megrázó, felemelő, ismerős, otthonos, deprimáló, sokkoló, izgató, hogy végül egy erős feketét felhajtva félretegyem a magam Ulpius-családját, kamaszéveimet és intelligens ember módjára egy ideig ne éljek lelki életet. 

Kedves, drága pszichiáterek, pszichológusok, nektek valóban az a feladatotok, hogy rendet tegyetek dúlt elmékben, erőssé, stabillá gyógyítsátok azokat, de ne feledjétek, hogy csak emberek vagytok, bonyolultabb lelkeket nem ismerhettek ki igazán. Azonkívül párunknak, akik különben rendes emberforma emberek vagyunk, tiszta ruhákban járunk, nem köpünk a padlóra, udvariasak, toleránsak vagyunk, különösebb szenvedélybetegségeink nincsenek, szükségünk van olykor helytelen, irracionális és illetlen, önző viselkedésre, mik hirtelen külföldre szökésekben, öntépelődésben, magányvágyban, nosztalgiában és álmokban valósulnak meg. 

(Mindazonáltal mihelyst lesz pénzem, felkeresem egy újabb kollégátokat, és igyekszem nem sajnálni, sőt keményen zúdítom rá mindazt, mi feleslegesen feszeget.) 

*Először azt akartam írni, hogy "kormányunk", de átjavítottam, mert ironikusnak szántam, ám ezt nem domborítottam ki kellően. Szóval mára olyan botrányos helyzet alakult ki a pszichiátriai ellátatlanság terén (is), mely mellett már nem mehetnek el, és ha a fidesz beismeri, hogy 10 emberből 1 neurotikus, akkor lefogadhajuk, hogy 10 emberből 7 az, pont. Megnyugtatásul közölték azt is, hogy ez még EU-s átlag, az nem tudom persze kit nyugtat meg, hogy itt a növekvő nyomor és morális széthullás miatt racionális okok teszik neurotikussá az embereket, többek között ők maguk, hiszen csak gengszterváltás történt, az igazán rászorulóknak nincs pénze magánorvoshoz menni, marad az agyonzsúfolt tömegellátás egy páciensre 2-5 perces átlagidővel többórányi várakozás után, hogy aztán találkozva a közömbös és lestrapált személyzettel, kapjanak valami gyógyszerről receptet, ami vagy használ vagy nem.