valódi stresszhelyzetben válok nyugodttá

Azt eddig sem állítottam, hogy normális lennék. Generalizált szorongásom abból ered, hogy állandóan támadásoktól tartok. Betegségektől, balesetektől, nyomortól, ellenségeskedéstől. Ezek mind elmúlnak, mikor ilyen helyzetekbe kerülök, hiszen akkor a világomban vagyok, igazoltnak látom különben irracionális aggodalmaimat. Ezért vagyok jó akciókban is. Most is teljesen nyugodt vagyok. Az apám talán tényleg rákos, ma ő mesélte el nekem, amit már tegnap is tudtam. Igaz nem az a fajta, akivel viccelődni lehetne azon, hogyha arra kerül a sor, legalább legálisan lőheti magát morfiummal, mert milyen klassz lehet folyton kellemes mámorban lebegni, sőt egyelőre egyáltalán nem akarja tudomásul venni, hogy lehet, hogy kemoterápiára és/vagy sugárkezelésre lesz szüksége. Minderre tömören felcsattant, hogy "lófaszt", ami nála elég feszült idegállapotot jelent, mert sosem káromkodik. Node sebaj, egyelőre minek pánikolni, 2 hét múlva lesznek eredmények, reméljük, hogy negatívak és akkor majd mondhatom neki az anyja örökös mondását, hogy "a mi családunkban nincsen rák". Mellesleg az anyja minden betegségre ezt mondta, ő az aki nemrég' halt meg 98 évesen, igaz az idegeit apámmal nem tőle örököltük.

Ma még a nap is sütött, Földönjáróval sokkal hamarabb végeztünk a hivatalokban mint vártuk. Találkoztunk egy elképesztő fazonnal is a mosonmagyaróvári okmányirodában, aki egyszemélyes sztendápkomedi, visítva nevetett mindenki, ahogy csípőből lökte a hülyeségeket, ennek egy rádiónál lenne a helye és sztár lehetne. Mikor előkapott egy 50 centis, tintás madártollat és azzal legyintgette az egyik hüledező pasas papírjait, hogy hol írja alá azokat, F.-el már röhögőgörcsben fetrengtünk, de az ügyintéző szokva lehet ehhez, mert vidáman nyomta tovább "mi lesz ez, ügyfélkapu? Nem működik a számítógép, de oda se neki megoldjuk kérem, mi itt mindent megoldunk, azért vagyunk, akár fizetnek, akár nem. Neeem, nem kérünk mi lakcímet, elég nekünk az e-mail címe, azt képzeljük, hogyha olyanja van, akkor állandóan a neten lóg, tehát ott lakik." Több ilyen figurát a közhivatalokba.

Aztán egy macskaköves belvárosi sikátorban újabb öreg házon sóhajtoztunk, mindketten szeretjük az ilyeneket is, főleg ha kerítésük, falaik sok bozóttal vannak befuttatva, titkokat rejtve, mégis barátságosan állón dacolva az idővel. Álmodoztunk a leendő  másik autónkról, ami  piros VW Caddy lesz, azzal kettesben utazhatunk is, csövezve alva a hátuljában, miért ne? Süni egész délután aludt, azalatt istenit szeretkeztünk, aztán süniztünk, mert csak éjfél után sikerült ágyba dugni, holnap vasakat pakolunk, de élni, lendületben lenni tényleg jó.