2011. augusztus 31., szerda

Ébresztő önbecsülés, te átokverte fajzat!

Sokszor kívántam már azt, hogy bár meg sem születtem volna. Sokszor foglalkoztatott az is, hogy elpusztítsam magam, de nem vagyok szuicid alkat. Olyankor ha késztetést éreztem erre mindig leültem és megfontoltam eljött-e már az ideje? Nos, valahányszor úgy döntöttem, hogy nem, még dolgom van itt. 

Szeretek elemezni és észérvek alapján döntéseket hozni, bár kívülállók számára döntéseim korántsem biztos, hogy nem hatnak irracionálisan. Jelenleg azt láthatják ha rámnéznek, hogy ez a hülye hozzáment valami istenhátamögötti faluban élő pasashoz, szült neki egy gyereket, teljesen kiment a formájából, nyomorognak, nincs munkája vagy nem tud dolgozni, mert nem is akar, pedig több lehetett volna, sokkal több. Igen, kívülről kétségkívül így festek.

Így fogok festeni később is, ha nem szedem össze magam. Érdekel még az önbecsülésem? Ameddig az nem, addig nem fog sikerülni. Jelenleg holtponton vagyok, és majdnem tökéletesen kiégtem, nagyon kevés dolog kelt bennem érzelmeket. Pár éve (vagy 7-8?) még fájt ez a fajta üresség, ma már csak sajog. Jobb most így nekem? Nem érdekel.

2 megjegyzés:

  1. Hahó!

    Végigolvastam a blogodat, jó órákat szerzett.
    Írok e-mailt, jó?

    VálaszTörlés
  2. Nos, kedves Bimbam akármiért is történt ez így, örülök neki!:) Nézem az e-mailt.

    VálaszTörlés