Kik előtt kínos bármit is leírnom stagnáló állapotomról? Elsősorban magamnak, de magamat rengeteget analizálom és én vagyok saját magam legkeményebb ostora. Kínos rosszakarók előtt, hogy szánakozva és gúnyolódva dörzsölgethessék kezüket figyelve vonaglásomat. Nem teljesen mindegy mit gondolnak rólam? Dehogynem. Egyedül arra kell vigyáznom, hogy konkrét neveket és bíróságon felhasználható becsületsértésnek, rágalmazásnak minősülő szövegeket ne adjak itt közzé, azok maradnak a fejemben. Allegorikusan más persze, az már szabad műfaj. Igen, a blog eleve az, de kétlem, hogyha leírnám azt, hogy Gajcsárné Kiss Gizi, 55 éves harpacskószajudári lakos (Békatavi köz 45/A) egy szociopata elmebeteg, akit szívem szerint az űrbe kilőve látnék egy középkori kerékbe törve, szóval, hogy akkoris azt mondaná-e a bíróság, hogy "természetesen, ez allegorikus, hogyne, igaza van, nem vehetjük figyelembe!"
Kínos barátok, jóismerősök előtt, akik többet remélnek tőlem, akik sajnálnak avagy éppen dühösek rám, amiért nem vagyok talpraesettebb. Tudom, hogy aki igazán szeret, az így is és hisz bennem. No, ezzel el is kezdtem feloldozni magamat a szemérmeskedés alól, hogy írni tudok-e szórakoztatóan, ami nem feltétlenül vidámat jelent ugye, hogy nem süllyedek-e le a mindennapos "és akkor reggel egy hülye fasz elfoglalta a bölcsi előtti két parkolóhelyet az A6-os Audijával keresztben" szófosásra, ami végtelen mennyiségben ömlik a bloggerek naplóiból, mint egy nagyváros kanálisaiból a fos....nos ez is rajtam múlik.
Meg az is rajtad múlt, hogy felvállaltad az arcodat, személyedet ott, ahol sokan fantomként élnek.
VálaszTörlésSzia kedves Eliza. Rég jártam feléd, lehet, hogy már el is felejtettél de én még emlékszem rád. Majdnem egy év telt el azóta, hogy ráakadtam a blogodra. Hihetetlen belegondolni, hogy egy egész év. Mennyi minden történt e csekély idő alatt.
Azért úgy látom, hogy nagyjából a helyzet változatlan és jól vagy! Még mindig jó olvasni soraidat :)