2011. szeptember 7., szerda

a rosszban is a jót

(Nyavalygós blogot akartam írni, de cseteltem Mo.-val és annyit röhögtem, hogy el is ment a kedvem efféléktől.) Annyira nincs pénzünk, hogy az már nevetséges. Igaz végre be van vezetve a műhelybe a fűtés (egy vagyonba került), van egy új eszterga (használt, régi, de kiválóan működik és egy vagyonba került), A. félig be tudta fröcskölni a falát díszvakolattal, továbbá tűzifát is tudtunk venni, ami szintén egy vagyonba kerül. Frusztráló, hogy fával fűtünk, miközben nem telepítik az erdőket, de végülis aki földgázzal melegíti lakását az is akaratlanul környezetszennyező. A fával fűtés előnye, hogy nincs havi díja, nagyon melegre lehet hevíteni vele a házat, hátránya, hogy nagyobb mennyiségben, tehát drágán, nyáron kell megvenni, felvágatni, hogy őszre kiszáradjon. Továbbá manuálisan etetni a kazánt, de az a valóságban nem olyan kényelmetlen mint ahogy egy városban élő elképzeli, sőt megvan a hangulata. A hamu kisöprése, a gondosan felépített, jól levegőző farakás, a begyújtás, piszkálás, szellőzőkkel való játszadozás metódusa, még fel nem hangzik a kazánban a jól ismert duhogó hang, amikor tilos kinyitni az ajtót, különben félméteres, dühödt lángok csapnának ki azon. Pár éve még, járatlanul mindezekben még én is körülbelül olyan színvonalú életnek tartottam az ilyet, mintha petróleummal világítanánk, a hűtőszekrényt meg mély földes verem pótolná, ahova időnként új jégtömböt kellene vásárolni az elolvadt helyett. A WC budi lenne, télen a kényesebbeknek éjjeliedény nehéz porcelánból az ágy alatt. Mosdani kancsóból és tálból lehetne, hűvösebb időben kondérban, sparhelten melegítve hozzá a jeges kútvizet.

Spórolásból lemondtam a saját menzás előfizetési adagomról és most kedvemre kotyvaszthatom az Attila számára borzalmas (= hústalan, tökfélét, gyanús füveket, magokat tartalmazó) ételeket, például holnap tavalyról lefagyasztott fokhagymás, mediterrán fűszeres sütőtökszeleteket, nagyon sok finom lenmaggal megszórt teljes kiörlésű reggelizőpelyhet vagymit, aztán ott vannak a paprikával töltött olajbogyók, amik paradicsommal és sajttal isteniek. Ezeket még nem bontottam fel, mert utóbbi kettőt nem tudom megvenni, de mindennap várjuk az átutalást A.-nak a fizetős, itthoni munkája után. Sajnos a termelésben továbbra sem tudok neki segíteni csak a szállítmányozásban, de az is valami. A csapvíz pedig kifejezetten finom és garantáltan nullkalóriás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése