Nem tudok sírni hosszú évek óta (terhesség kivétel volt), pedig olyan jól esne, régebben ilyen stresszhelyzetben folyamatosan bőgtem volna. Fizikálisan semmi baja a könnycsatornáimnak, hiszen az előbbis mint írtam, ömlött könnyem, taknyom a penészes öreg háztól, szóval ez lelki lehet, mint a frigiditás. Könnyfrigid, sírásfrigid. Alázás, fenyegetés, igazságtalanság, önsajnálat már nem bőget meg, mások szomorú sorsa, ami katarzissal zárul, talán. Kérek egy szomorú sorsos-katarzisos történetet! (A katarzis lényege számomra nem feltétlenül a mosolygós elvonulás a tengerparti naplementében, hanem az értékhordozó hős győzelme, akár halála árán is.)
Dragomán György Fehér királyán sírtam a tokaji strandon, pedig nem vagyok az a strandon sírós.
VálaszTörlésKöszönöm, nem olvastam még.:)
VálaszTörlés