2011. szeptember 8., csütörtök

a dolgok idáig fajultak

Másik ügy, lassan az egész fejemet dugom a fagyasztóba. 

"Kedves XXX!

Délelőtt nagy megdöbbenéssel hallottam, hogy az Ön forrásai szerint én a bölcsődei személyzetet „osztom és oktatom” arra, mit, hogyan tegyenek Ritával, avagy sem. Valamint megkérték Attilát arra is, hogy ezt ne említse nekem.* Természetesen ő is nagyon csodálkozott, így elmondta, én pedig a legelső alkalommal megkérdeztem Rita gondozónőjét Editet, hogy mikor és miben érezték úgy, hogy kioktatom őket? Kiderült, hogy valamelyik nap a taknyos gyereknek Calcimusc-ot (kalcium) vittem be, és automatikusan elkezdtem mondani, hogyan szoktuk itthon adni azt mi, a gyerekorvos javaslatára. Ez teljesen természetes egy szülő részéről, ők sem vették kioktatásnak, hiszen az nevetséges lett volna. Edit meg is nyugtatott, hogy amennyiben az én vagy a lányom viselkedésével problémája lesz, akkor szólni fog. Amennyire megismertem, olyan határozott és erős személyiség, aki valóban így is tesz. 


Mostantól minden efféle ügyet így, levélben, Attilának mellékelve a másolatot fogok közölni, hiszen a szó elszáll, de az írás megmarad. Amennyiben pedig engem akarna rossz fényben feltüntetni akár egy helyi bölcsődében is, akkor gondoljon arra, hogy ezzel nekem nem, ellenben szeretett unokájának, Ritának, nagyonis sokat árthat. 

Tisztelettel,

E.

J., 2011. szeptember 8.

Ui.: *Attilával való kapcsolatunkban nem titkolózunk egymás elől semmiben, a legkisebb apróságot is tisztázzuk egymással. Továbbá kikérjük a másik tanácsát, de ettől függetlenül mindketten önállóan döntünk. Mindenben."

A. azt mondta, hogy felőle akár patáliázhatnék is ha nem értek egyet a bölcsisnénikkel, elvégre 36 éves felnőtt nő vagyok. Továbbá ismét albérletet emlegetett, amire 0 forintunk van, különbenis nehogymár ekkora szívességet tegyünk, mikor annyira szeretnek bennünket! Itthagyni mindent amit építettünk, teljesen nyomorogni csak mert piszkálódnak?!   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése