2011. szeptember 9., péntek

hazamenni

Pontosabban új otthont keresni, mert azt én is úgy gondoltam mindig, hogy jelenlegi lakhelyünk csak egy állomás. Jó lenne még az előtt nem csupasz seggel eltűnni innen, mielőtt tényleg megmételyezi  kapcsolatunkat ez a kényszerű együttlakás, az alvófalu a maguk bezárkózó, befelé, családi klánokban élő embereivel. Kr., egy olvasóm írja, hogy ennyi meg annyi ojrót lehet keresni Burgenlandban nővérként. A hideg kiráz attól a gondolattól, hogy visszatérjek vénségemre zöldfülűnek az egészségügybe, egy teljesen más kultúrába és rendszerbe, nemcsak nyelvismeret, hanem szaknyelvi ismeret nélkül! Persze az ember ne válogasson ha nem teheti, ugye? Csinálja azt amire még alkalmazzák, és örüljön, avagy tengődjön a nyomorban és nyavalyogjon még halálra nem fagy, éhen nem döglik. Megfontolom. Nem látok más kiutat arra, hogy elég pénzt keressek itt, ebben az országban, és ha ez a lehetőség van, akkor ezt kell csinálni. Ja, hogy még jó is lehet? Talán. Nem veszítek semmit.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése