Elküldtem ma az önéletrajzomat egy villamosmérnöknek, aki irodai mancikát keres. Motivációs levelemben leírtam, hogy még évekig nem szándékozom (szándékoznék, de nem tudok a kölök mellett) sok pénzért sokat dolgozó karrierista lenni, úgyhogy csak szépen vegyen fel, nem lógok el és mindent tudok, amire szüksége van, jól jár velem. Valójában annyira őrült nem vagyok, hogy ezt így, szó szerint írtam volna le, vagy mégis, mert pontosabban nem szó szerint így, de a lényege ez volt. Drukkoljatok, nagyon nincs pénzünk.
Sünre péntek reggel a bölcsiben 500 bar nyomással ráköhögött élből két másik kiskölök, már akkor sejtettem, hogy gond lesz. Mára belázasodott, Neocitran dr.-hoz rohantam vele, aki Cataflam cseppeket akart írni. Óh, nem, nem, nem. Még az ibuprofen szirup is hazavágja a gyomrát (Neocitran válasza vállvonva "ahnyuka, az mindhen gyehrekéét"), hagyjuk a kalium-diclofenacot, ráér még ezekkel, kapott kúpot. Még az én fejemet is feszíti a takony, de az már tényleg csak allergiás.
Egyedül vagyok, tárva-nyitva van az összes ablak, jön be a vihar frissítő szele, kavarogtatja a pompásan megérett parlagfűmezők és egyebek pollenjeit. A zsepik már majdnem kifogytak, de szerencsére raktározó típus lévén óriási szalvétagyűjteménnyel rendelkezem abból a jobb, vastagabb puhafajtából, amit ritka alkalmak kivételével spúrságból a mai napig ollóval kettévágok. Található köztük karácsonyi, húsvéti, tavaszi, őszi, nyári, téli továbbá egyedi különlegességek is. A gyerekkori sajnos már nincs meg, pedig ahhoz anno még megkaptam anyám gyerekkori gyűjteményét is. A gyerekkori szerencsére már nincsen meg, így is túlzsúfolt a lakás, a haszontalan lomokat száműzni kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése