Húsz éve dohányzom. Még megvannak a kézzel írott naplóim, így tudom, hogy 17 évesen szembenéztem magammal, és összeszámoltam, hogy átlagosan mennyit szívok el egy nap. 16-20 szál lett az eredmény. A nikotintartalmat és kátrányt tekintve a közepes erősségűeket szívom, amik 0,5-0,6 mg nikotint, 6 mg kátrányt és 7-8 mg szén-monoxidot tartalmaznak szálanként. Olykor mind az erősség, mind a mennyiség változott felfelé, de napi két dobozzal legfeljebb 2 hónapig szívtam, aztán visszazökkentem a szokásos 20 szálra. Párdon, pár éve 19-re, mert ennyit csomagolnak egy dobozba. Az iskolai,- vagy munkaidő nem jelentett akadályt, előtte, utána szomjasan pótoltam napi szükségletemet. Bulikon, féktelen ivás mellett sosem számoltam, de már nem járok bulizni. Nem akarok nikotintapaszt használni, a rítus, az illat (igen, nekem még a sajátom az, és nem bűz) a füst kígyózása, a játék, kéz és száj lefoglalása tart rabul. Rágyújtok ha öröm, bánat ér, vagy egyszerűen csak jólesik füstfelhőbe burkolózva gondolkodni. Nincsenek okok, csak ürügyek és automatizmussá vált szokások, mint egy alkoholistánál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése