Aztán mikor sokáig a gödör legalján ülök, már magam sem bírom tovább, és fel kell másznom. Reggel ültem a teraszunkon, hallgattam a szél bömbölését, kortyonként nyeltem a kávémat és képek peregtek előttem. Egy májusi reggel, az akkor vadonatúj otthonomban, kilencévnyi udvari lakásban élés után a felhők között, világító édes-éles napsütésben, a virágoktól roskadozó erkélyemen állva, alattam-előttem a város.... H. arca, aki lovakat is vontat ha kell, nő létére. Átváltottam az agyam nemgondolkozó üzemmódba, és életemben először utánfutóval vittem be Földönjáró vasait. Jól vezetek, nem számított a szélvihar, hófergeteg, dugó, útlezárás, jéghideg volt az elmém. Napokon át szenvedtem meg ezért. Hogy ismét ki tudjam festeni magam, és elindulni ki, a világba. Nem akartam ennyire összeomlani, de olykor nagyon-nagyon gyenge vagyok.
"Nem akartam ennyire összeomlani". Valószínűleg senki sem akar egy kicsit sem összeomlani, ez nem hinném, hogy akarat kérdése. Ellenben a talpra állással.
VálaszTörlésNéha mindannyiunkat utoléri az összeomlás, az nem is normális, akit nem. Szar ez, szar ez, de ez van.
Az igazán szar az lehet, ha valaki nem tud felállni. Na azt nevezem én orvosi értelemben is vett depressziósnak. Remélem, hogy soha nem tudom meg, hogy az milyen.
VálaszTörlés