Tegnap olyan hideg fejjel, mint amikor valaki teljesen eszét veszti, válást fontolgattam. Úgy éreztem, hogy nem bírom itt tovább, és ő is hülyén viselkedett velem. Másnap benne nem volt semmi harag és megkérdeztem, hogy szeret-e még? Az igenlése volt a döntő, mert őt én igen. Fellélegeztem. Majd kitárgyaltuk, hogy nagy nyomás van rajtunk minden téren, de elsősorban a lehetetlen állapot miatt, hogy kénytelenek vagyunk itt nyelni közvetlenül a családja felől felénk áradó folyamatos rosszindulatot és állandó megfigyelést. Kitartunk, mert továbbra sem tudunk máshova menni, és mert ennél keményebbnek kell lennünk. Ám nem szabad egymás ellen fordulnunk. Ennek folyamatos megbeszélése, egymásban való tudatosítása a legfontosabb.
Ma igazi, rózsaszín-felhős, boldog napunk volt hármasban. Rámhagyta a vezetést, mert tudja mennyire szeretem, meg biztosabban is művelem nála, addig hátraült Ingleichenhez. Később Óváron együtt vettünk annak kajákat, pelenkát, efféléket, és Földönjáró nagyon büszke apa, elmesélte, hogy milyen jó érzés, hogy ilyen szép kislányunk van, akivel öröm megjelenni bárhol. Így aztán karácsonykor nem megyünk sehova, pontosabban 25-én anyámék elviszik magukkal Ingleichent, és akkor végre kicsit kettesben leszünk.
Ma igazi, rózsaszín-felhős, boldog napunk volt hármasban. Rámhagyta a vezetést, mert tudja mennyire szeretem, meg biztosabban is művelem nála, addig hátraült Ingleichenhez. Később Óváron együtt vettünk annak kajákat, pelenkát, efféléket, és Földönjáró nagyon büszke apa, elmesélte, hogy milyen jó érzés, hogy ilyen szép kislányunk van, akivel öröm megjelenni bárhol. Így aztán karácsonykor nem megyünk sehova, pontosabban 25-én anyámék elviszik magukkal Ingleichent, és akkor végre kicsit kettesben leszünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése