Ingleichen újra itthon

Már vissza is kaptuk ma délelőtt, mert anyám  felhívott, hogy többször ok nélkül elpityeredett és mikor apám megkérdezte, hogy "otthon szeretnél lenni?" akkor egyértelműen sírt. Ebből rögtön megértettük, hogy sokkal több mindent ért mint képzelnénk, és mind mi, mind a szüleim úgy gondoltuk, hogy minél előbb kerüljön haza, közben folyton csak rá gondoltunk és alig vártuk. 

Nem tartom magam felbőszült anyaállatnak, kifejezetten szorgalmaztam is, hogy legyen a szüleimnél is, meg jólesett egy kis pihenés, de ugyanakkor nagyon üres volt nélküle a lakás, meg többször telefonáltam, hogy például nehogy taknyos, bárányhimlős, kanyarós gyereket a közelébe eresszenek a szomszédságból, ne öltöztessék be túl vastagon, de vékonyan se, anyám már ideges is lett tőlem, joggal. Azért kissé haragudtam ma anyámra, mert alattomban megnyirbálta a haját, amit én direkt azért nem toltam le eddig Földönjáró hajnyírójával, mert Földönjáró mániája nőknél a hosszú haj, nekem is növesztenem kell (nem baj, jobban áll, mint a régebbi kleopátra fazon, csak kényelmetlenebb) és Sünmi frufruja már eléggé megnőtt ahhoz, hogy lassan szépen copfba lehetett volna kötni. Így viszont most úgy néz ki mint Balázs, a műsorvezető, sőt még rosszabbul, mert mindezt szerteszét álló, zselézetlen pihés babahajból kell elképzelni. Holnap le fogom nyírni géppel a haját teljesen rövidre, szó szerint megkopasztom, hogy új, erős, egyenes haja nőjön, mert így már semmiképpen nem maradhat.


Anyám egyébként nagyon jó és türelmes anyuka a kicsikkel, és abban nem kételkedtem, hogy tökéletesen el tudja látni, de az orvosi ismeretei hiányosak.