A háziállatokról itt még nem írtam. Eredetileg két ivartalanított nőstényem van, de a helyi állománnyal feldúsulva egy szürke cirmos kan is. A lánymacskákkal évekig közös lakásban laktunk még Budapesten, és az ágyamba is belefeküdtek, sőt, minő borzalom, az arcomba szuszogtak, de akkor még elkényeztetett, agyonmosdatott, fésült szobacicák voltak. Aztán mikor vidékre, kertes házba költöztem, akkor kerti macskák lettek.
Kompromisszumos megoldást én sem akartam: ha egyszer kint vannak, akkor büdik, sárosak és loncsosak lesznek, az már nekem is sok lenne, ha így heverednének be az ágyamba, mert az az első, hogy ágyba, fotelekbe mennek, majd bolondok lesznek a padlón kushadni. A lakhelyük a pincében van, ami igazából nem is pince, hanem szuterén, ott van a kazán is, ami jó meleget ad, azonkívül körülbelül 35 kipárnázott fetrengőhely van nekik lent kialakítva, mert az anyósomék is nagy macskabolondok, és mindig volt náluk legalább ennyi. A kapura meg szereltünk billenő macskaajtót, úgyhogy teljesen szabadon jöhetnek-mehetnek. A macskáim boldogok. Nem tudtam és nem tudom, hogy meddig élnek, de már így is szép korban járnak és örülök, hogy visszaadhattam nekik a szabadságukat anélkül, hogy le kellett volna mondanunk egymás társaságáról.
de szeretnék én is cicát =) sajnos itthon nem kultiválnák, így marad akkora ha már egyedül lakok. addig barátnőm Gizmóját nyúzom =)
VálaszTörlésHa úgy alakulna az életem, hogy ismét egyedül élnék, mindenképpen lennének macskáim. Sok vesződséggel jár, tényleg nem lehet eleget takarítani utánuk, de ugyanakkor kedves és hűséges(!) barátaim. :)
VálaszTörlésA szürke csíkos és fekete macska párosítása mindenkinek tetszik. Ilyen macskái voltak anyai nagyszüleimnek is, és ilyenek vannak a legjobb barátomnak is. Panelban, 8. emeleten nem biztos, hogy tartanék álatot (csak egészen piciket, mint pl. a hörcsög, az volt is), de ha kertes házban élnék, akkor biztos lennének macskáim.
VálaszTörlés(És ami csak nekem juthat eszembe: vajon a szürke csíkosnak az oldalán a bordák fölött vannak a csíkjai? Vagy ez ettől független?)
Na ezt nem tudom. A képeken nem látszódik, de az első a kedvencem, az okos, ő inkább barnás és van a nyakán egy "természetes" nyakörve sötét csíkból.
VálaszTörlésSzeretem a vöröseket is, de azok általában idegbetegek, eddig csak eggyel találkoztam, amelyik nagyon kedves, barátságos állat volt.
Ez a poszt nagyon tetszett :D "Nászoló fajtársai", felénk ezt úgy mondják: bagzanak :D Ritka idegesítő egy szokásuk.
VálaszTörlésNagyapám (isten nyugosztalja) imádta a macskákat, volt úgy, hogy egyszerre 6-ot tartottunk miatta és vicces neveket adott nekik. Volt Amerika (azért, mert mindig csavargott meg felfedezett), volt Kiscigány (a színe miatt), volt Dudábájszki Sanyi (fingom nincs honnan szedte ezt a nevet, de nagyanyámat is sokat illette vele) és van a Főnökúr. Ő még mindig él és mára csak ő maradt. Korom fekete és különös ismertetőjele, hogy hiányzik a fél farka, ezáltal mikor fut élettelenül himbálódzik ide-oda az a kis csonk. Hogy hová tűnt a másik fele, arról fogalmunk nincs. Igazából egyszer csak megjelent a semmiből és azóta velünk él.
Sok macska kerül így be jófej családokhoz: felbukkan és marad. Nagyapámnál is ezer macska lakott már így.:) Szefinek még én is hülye nevet adtam, a teljes az, hogy Szefóra. Gondoltam ilyen néven senkit nem neveznek, és nem bántok meg vele később sem senkit, ezért nem lett például Zsuzsi.
VálaszTörlésBagzás, de szépíteni akartam. Na róla is külön rengeteget tudnék mesélni. Ő egy igazi kényúrnő, igazán csak hozzám kötődik, a másik kettőre is mérhetetlen megvetéssel tekint, nem közösködik senkivel. Tavaly napokig az ajtó előtt ült -16 fokban, hogy láthasson (Rita akkoriban született ugye és Szefi dühödten acsarkodott erre a tűrhetetlen helyzetre) már azt hittem elfagyott az agya és nem talál haza, levittem többször a hóviharban, de mindig visszajött. Nem ételért, miattam. Nehéz éjszakák voltak, de szívós és nem fagyott meg.
Majd még írok róluk.