2010. december 11., szombat

Mit csinálnék most karácsonykor?

Borisnak

Azt tudom, hogy mit fogok. Nálunk ennek megvolt a hagyománya, a feldíszített asztal, kellemes beszélgetés ízletes fogások közepette, fa, ajándékok, éneklés előtte, öcsémmel azt nem tudunk, de lelkesen kísértük csillagszórókkal. Jó, pofákat is vágtunk szüleink háta mögött, de nem gonoszkodásból. Ajándékok, fényképezés. Ma már hárman is fotózunk, valaha csak apám régi, filmes géppel. Sőt fekete-fehérrel, amit ő hívott elő. Még az apjától tanulta az alapokat, csinált magának sötétkamrát, a mai napig megvan még a nagyapám (1930 -as évekbeli?) tökéletesen működő gépe is, ami olyan mint egy vasaló, arra szolgál, hogy a vizes papírképeket kivasalja és ropogósra szárítsa.

Ezt meg akarom tartani, úgyhogy képzeletben készítem a menüt is.

Mit csinálnék? Szeretném, ha mindez a volt lakásomban zajlana, ami nem volt lenne, ahova előtte felutaznék egyedül. Kicsit szétcsapatnám magam zölddel, hogy önző módon teljesen elmerülhessek az egomban, és megpróbálnék rendesen írni. Ehhez kellene három nap. Imádom, hogy van saját családom, de azért sokszor sok. Aztán barátokat hívnék, találkoznék velük kávéházakban, lakásaikban. Majd feldíszíteném a lakást, megfőzném az ünnepi menüt és repesve várnám F.-t és Ingleichent. Ott maradnánk elsejéig, aztán hazajönnénk ide.

Ez is az otthonom, de nem az igazi. Na azért értékelem, hogy nem albérlet, meg hogy egyáltalán van fűtött, rendes fedél a fejünk felett. Nagyon is.

2 megjegyzés:

  1. Köszönöm, Carlinám, hogy nekem dedikálta. És most maximálisan átérzem minden betű súlyát és mélységét...

    VálaszTörlés