A penitencia nem maradt el, kimentem futni a hóba. Kísérletképpen kitömtem zoknival (házi stabilizálás) a legpuhább talpú edzőcipőmet és működött! Mit tudhatnak akkor a profin megkonstruált modellek?! Szerzek egyet. Az üres, hóborította utcán megálltam, felvetettem arcomat a narancssárgásan derengő égből szakadó hóesésbe és hosszan, diadalmasan felröhögtem. Szabad vagyok, nincs fájdalom, nincs hideg, sőt kifejezetten élvezetes az esti hóesés.
(Leguggolva tanulányoztam a lábnyomaimat is, hogyan és hol csapódik be a legnagyobb súly. A sarkaknál. Nem meglepő, hogy a komolyabb cipőké légpárnás-zselés.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése