Álltam az öltözőfülkében. A melltartóval kombinált álfűzőszerűség tökéletesen simult melleimre. Egyik oldalamról Tanárnőm nézte őket elragadtatva, másik oldalról Csoporttársam. Ez annyira erotikus volt (már megint mibe keveredtem?) és jóleső. -Örülök, hogy legalább én is nyújthattam valami esztétikai élményt.-cinikuskodtam, mert a modellalkat, hipertörékeny, bármit ráadhatsz, piszkosul jól néz ki benne típusú Tanárnőm mellett ez meg sem fordult a fejemben. -De szeretnék ilyen melleket, legszívesebben megsimagtnám őket-lehelte ő. -Ha nekem meg olyan hasam lenne, vagy lesz egyszer az életben, mint neked, akkor ilyen hidegben is haspólóban fogok járni!-vigyorogtam vissza. Csoporttársam a háttérben kacagott. Lelkendezve kérdezték, hogy mikor mutatom meg Földönjárónak. Nos, nem tudom milyen lesz a karácsony, szóval ahogy hazaértem, már bújtam is bele, a várakozás nem erősségem. Nagy tetszést keltett, de volt olyan dög, hogy megpiszkálta a még rajta lógó "push up" feliratot. Neemis annyira pusápp, de tényleg! Van nekem igazim, na az valóban sokat csal, ez csak egy nagyon vékony szivaccsal bélelt, sima kosaras melltartó.
 |
| fazonra ilyesmi, de az enyém sokkal szebb Ma volt az utolsó németóra, becsületesen (khmm) megírtuk a zárótesztet, reméljük, hogyha minden jól alakul lesz még folytatás, ha nem is intenzíven, de legalábbis németezésen kívül is össze tudunk futni. Nagyon fogtok hiányozni. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése