Ismét. Tegnap ablakszigetelési tanácsokat adtam L.-nak, és ez a kelleténél jobban felvájta a tudatalattimat, hiszen annyit barkácsoltam abban. Álmomban őrjöngve zokogtam, hogy Miért, miért, miért adtam el?! Álmomban is készek voltak a racionális indokok, de azzal a szomorúsággal szemben, ami éberen már nem érint meg, álmaimban kiszolgáltatott vagyok. Ott váltam felnőtté. Az a lakás személyes aurám kiterjedése volt, falai annak védőburka. Az otthonom. Készen álltam a búcsúzásra, a bátor újrakezdésre, örömömet is leltem benne, de a bánat is megmaradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése