2010. november 14., vasárnap

hármasban, egy nyáron keresztül

Nemrégen azt mondta nekem valaki* (*eredetileg dunaújvárosi), hogyha van egy erős szexuális vágyam amit nem éltem ki, mikor lehetőségem adódott volna rá, akkor az az évek folyamán visszaüt. Lehetséges, de félreértett: nem volt olyan erős a vágy. Ellenben felidézte bennem az emlékeimet, hogyan is volt...

...Röviddel Elsőigaziszerelemmel való szakításom után összejöttem a legelső sráccal, aki szintén frissen elvált volt. Nem voltunk szerelmesek, egyfajta érdekszövetség volt, előtérben a szexsszel. Nevezzük ezt a fiút Aleknek,* (*eredetileg szintén dunaújvárosi) a legjobb barátját pedig Zoltának. (Ezeket a hülye neveket a férfiutónevek egyik netes gyűjteményéből választottam találomra.) Alek nem volt az esetem, ahogy mondani szokás. Baromság. Az az eseted, aki vonz. Nyilván mindenkinek megvan a maga típusa, akire előbb kapja fel a fejét, esetemben kamaszkorom óta a nagyon magas, szikár, de izmos barna hajú/szemű rövidhajú, szemüveges pasik ilyenek, amilyen Földönjáró is, csak ő kontaktlencsét hord. 

Alek  nem sokkal volt magasabb nálam (175 cm vagyok), szőke volt, és szürke szemű, igaz szikár alkat. Zolta ugyanolyan magas volt mint Alek, körülbelül 180 cm, de masszívabb, izmos, napbarnított, szőkés, zöld szemekkel. Aleknél hamar megismerkedtem nála, a legjobb barátja volt. Némi hímsoviniszta bunkózás után hamar átmentem a tesztjén, megkedvelt. Egyre több időt töltöttünk együtt, a fiúkban engedett a gátlás, hogy egy nőt vesznek be a bandába, én meg egyre jobban élveztem ezt.

Viszont nem voltunk már gyerekek, hanem fiatal, hormonoktól fűtött heteroszexuális  felnőttek. Természetes, hogy nem tudtunk egymásra csak barátként nézni, természetes, hogyha új ruhát vettem, akkor ha tehettem először eléjük járultam, és ha nagy volt a csend meg az áhítat, akkor tudtam, hogy jó darabot választottam. Ha nem, azt megmondták, de ez ritka volt. Hamarosan már majdnem mindenhova hármasban jártunk. Világmegváltós beszélgetések, koncertek, szórakozóhelyek, spontán idétlenkedések Aleknél, mert nála volt a bázis, ehhez ő ragaszkodott. Hamar észrevettem, hogy Zolta is egyre jobban vonzódik hozzám. Az első erotikus élményem az volt, mikor nem volt ideje fodrászhoz menni és felajánlottam, hogy levágom a haját. Hőség volt. Vedd le a pólódat, hogy ne legyen hajas-kértem kiszáradó torokkal. Zavartan levette és elémtárult gyönyörű, izmos felsőteste. Mögé álltam, elkezdtem vágni a haját, éreztem az illatát, a teste melegét, zavarunkat a vágy miatt, ez erotikusabb volt egy sima aktusnál.

Másodszor spiccesen, Alek másik oldaláról ő is a derekamra csúsztatta a kezét egy taxiban, aztán egyik éjjel a Capellában kötöttünk ki. Természetesen nem támadtak a melegek, de két baromi jócsávót nem tudtak nem észrevenni, és flörtöltek volna velük. Ekkor önvédelemként már nagyon szorosan maguk közé vettek, vihogtunk, szendvicsben táncoltunk, a Capella vágyaktól izzó légköre átragadt ránk is. Akkor már Zolta sem csak a derekamat fogta, van-e jobb egy nőnek, ha előlről-hátulról két ilyen férfi ölelésében áll? Talán ez már beteges volt, egy threeshome előjátéka, de nem bántuk és nem volt folytatása.

Alekkel ugyan nem voltunk szerelmesek, de mégiscsak a nőjének tekintett, ők pedig nagyon jó barátok voltak. Kényes helyzet. Igen, akkoriban, azon a nyáron tele sebekkel, sokat sírva otthon,  ők voltak az én gyógyírjaim, és  viszont. Alek is sokat sírt, sokszor nem tudtam nézni,  nekem kínosabb volt így látni, egy idő után elmenekültem magára hagyva. Zoltának is megvoltak a maga hasonló sebei.  Mindenesetre szívesen fantáziálgattam azon, hogy milyen lenne, ha az ágyon fekve hármasban néznénk meccset, kezek vándorolnának, simogatnának és észrevétlenül csusszannánk igazi szexbe. Egy bulin Zolta lakásán kötöttünk ki, addigra már kimondatlanul ott lebegett a közös vágy. Alek maga kérdezte, hogy miért nem fekszünk le egymással Zoltával? Hülye vagy, bazdmeg-csak ennyit mondtam neki. Mindhárman érzékenyek vagyunk, ez nem így működik. Ezért nem. Zolta többet akart volna, én is. Aleknek ő volt az egyetlen barátja, szüksége volt rá. Paradoxon: velük olyan jóban voltam, hogy lefeküdtem volna mindkettejükkel, de éppen azért nem tettem, túl közel voltunk egymáshoz.

A történet végében nincs semmi különös. Alekkel szakítottam nyár végén, új pasikkal akartam ismerkedni. Zolta bejelölt FB-n pár éve, küldözgetünk egymásnak hülye FB-s játék ajándékokat, de nem beszélünk. Minek? Remélem nem ő az a pécsváradi fiú, akiről R. írt. Kicsi a világ, de azért ennyire nem lehet az.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése