-Napról-napra vékonyabb vagy, tényleg miért hordasz ilyen nagy nadrágot?- lenéztem magamra. Jé, szóval tényleg nagy? Ugyan reggel nagyon nagyot kellett rántanom a szíján és lötyög, de mindez szubjektív volt addig, még Tanárnőm meg nem erősítette. El sem hittem. Kifogytam egy újabb nadrágból 3 futás után.... Mocskos nehéz és gyötrő egy sport ez, de látványos eredményt hoz. Még így is, hogy egyelőre csak lazán, két kilométereket kocogunk. Csoporttársam pedig más téren hozott helyre három mondattal. (Mi lesz velem nélkületek...?)
Le M. nagyon megható és biztató levelet írt, szintén megerősítve abban, hogy ne tékozoljam el magam balga lelkeknek való munkával, ha megszerezhetek jobbat is. Igaza van, ezen is vívódtam tegnap is.
Földönjáró végre betegszabira vonult, pihenésképpen ma újrarendezte a lakást, többek között elpakolta a járókát, amit az előbb feltettem vaterára a mózeskosárral együtt, előbb-utóbb megveszi valaki. Ingleichent csak késődélután láttam újra, de tegnap egész nap együtt voltunk és határozottan én vagyok "memmme".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése