"nem vagyok beteg, hagyjál békén!!!!"

Megírtam a levelet még tegnap éjjel öcsémnek és anyámnak, mellékelve egy onkológusok által alaposan, de átlagemberek számára is érthetően megírt összefoglalót a prosztatarákról. Apámat pedig felhívtam ma.

Utóbbi üvöltve küldött el a fenébe, hogy neki semmi baja sincsen, ha csak ezért telefonáltam le is teszi és ne merészeljem ilyenek miatt hívni. Meg, hogy majd megműtik, még tíz évig él és neki lelki baja?! (Üvöltve). Nos, rosszabbra számítottam, tehát  kezdetnek nem is rossz. 

Azért nagy csodákat nem tudok tenni, mint írtam  így vannak berendezkedve. El kell engednem az apámat, ha tudatalatt el akar menni. Apám összes szervi baja neurotikus alapon alakult ki, melyek az elmúlt egy évben halmozódtak és súlyosbodtak. A prosztataráknál is megemlítik, hogy a kiváltó ok nem ismeretes, de minden prosztatarákos tesztoszteron-szintje magasabb a normálisnál. Adrenalin, stressz. Nem lelki alapú, na persze... Földönjáróval kitárgyaltuk, egyformán látjuk.