2010. november 28., vasárnap

az elme legyőzése a legnehezebb

Esti futásomat nem is rögzítettem az edzésnaplóban. Megállapítottam, hogy beöltözve futni nem lehet, nem véletlenül hordanak a futók tapadós cuccokat. Azonkívül taknyom-nyálam egybefolyt a hidegtől, pedig még csak 0, +1 C fok körül van a hőmérséklet, ami nem is igazi hideg. Edzőteremben kell kikötnöm, ha igazán akarom. Igazán akarom.

Tegnap mérlegre álltam és elmondtam a színizom, vékony sportemberek alkotta németcsoportomnak az eredményt. Sokkal több annál mint amennyinek látszódom, végülis ez jó. A lány nem hitte el, azt kérdezte nem volt-e rossz a mérleg (sajnos nem) a fiú azt mondta, hogy tökmindegy, a cél a lényeg.
Szóval most nem gondoltok rám szörnyetegként?-kérdeztem tőlük. Komolyan meg kellett ezt kérdeznem és figyelni az arcukat, hogy őszintén felelnek-e nemmel. Őszinték voltak. Ugyanakkor becsületszavamat adtam nekik is, hogy nem foglalkozom számokkal, és nem adom fel. (A fiú főállásban edző, másodállásban a lány is, de nekik az már ugye kevés, muszáj külön is edzeniük magukat. Gyönyörűek kívül-belül.) Már megint a kishitűség. Túl sokat vártam el magamtól rövid idő után. Vagyis futottam rendesen, és aztán nagyon kellemesen éreztem magam, azóta is.

A test bármire képes, az elmét kell legyőzni. Nincs hideg, nincs meleg, nincs fájdalom.

2 megjegyzés:

  1. Szia kedves E. :)
    Nem akartam ma futni menni de olvasva soraidat erőt veszek magamon és nekiindulok, asszem jól fog esni!
    Egyébként jól vagy? Nem úgy általában, hanem igazán!
    Üdv.
    Heaven

    VálaszTörlés
  2. Kedves Heaven!

    Most éppen pocsékul, de ez majd változik.Lehet még lejjebbbre is menni, de az nem baj, mert onnan csak felfelé van út. Annak örülök, hogy te most éppen boldog vagy, komolyan.:) (Az előbb olvastam a naplódat.) A bal térdem nekem is bedurrant, ameddig meg nem gyógyul kénytelen vagyok a lakásban tornázni(valamit az is ér).

    E.

    VálaszTörlés