önbizalomról

Lehet, hogy úgy vagyok a kikezdhetetlen és teljes önbizalommal, mint a születetten vak ember a színekkel. Nem tudom elképzelni. Viszont ahogyan a vakokban is, bennem is kifejlődött egy csomó egyéb képesség, mely sokszor erősebbé tesz a nagy önbizalommal rendelkezőknél.

Egyébként az önbizalom csak egy személyiségvonás. Ismerek olyanokat, akik mellette úgy erősek, hogy kedvesek, segítőkészek, mosolygósak, de azért objektívek, rámutatnak hibáimra, és ha kérem, akkor megbeszéljük azokat.

Aztán ismerek olyanokat, akik egyszerűen felfuvalkodottak és csak bántani tudnak. Nemcsak engem, mindenkit. Semmi nem elég jó nekik. Ha van rajtad sapka azért rontanak neked, ha nincs, akkor azért. A személyiségüket védő membrán túl kemény, csak a rosszat ereszti át. Fortyognak belül mint a megvadult, ketrecbe zárt állatok. Nem tudok rajtuk segíteni, ameddig nem kérik.