Miután tudatosan meditálok, tele leszek energiával és mágnesként vonzom az embereket. Megnyílik nekem egy vadidegen, a csoportom elhűlve hallgatja milyen barom kishitűségek gyötörnek, rengeteg pozitív visszajelzést kapok tőlük, merek beszélni apámmal felnőttként (na jó, kicsit manipuláltam, azt mondtam neki, hogy anyámnak az is rossz, hogy rá nem jut ideje. Ez talált, ekkor apám kért, hogy igen, igen, én is beszéljem le a másodállásáról, mert kinyuvasztja magát. Fogom is-mondtam-de szeretnék legközelebb olyat olvasni, hogy anyu aludt, olvasott és pihent. Ő is szeretné ezt, én meg finoman jeleztem, hogy de akkor hagyja is, sőt!) ilyesmik.
Nem könnyű meditálni és időigényes is, mint írtam olyan mély álomba visz a végén, amit csak akkor engedhet meg magának az ember, ha elvégezte napi teendőit. Legalábbis magamnak nem engedem, hogy csak úgy kóboroljak önmagamban önfeledten, ahhoz szerencsére túl nagy bennem a felelősségtudat.
Holnap talán lesz egy kis időm. Ma hosszasan és közelről tanulmányoztam egy kirakatba tett fekete óriáspók kiszikkadt tetemét. Érdekes volt megfigyelni, mert arra nem emlékeztem, hogy milyen nagy elülső rágói vannak és milyen nagy az a része is, amiből a hálós nyálkáját lövi ki. Fújjjjj. Na jó, ezt a dögöt így nem mászatnám élőben a kezemre, de bele kell vennem a következő meditációmba, hiszen nem dög, csak szimbólum. Mantra: meditáció alatt nem félek semmitől, nincs jó és rossz, ezeket csupán elmém kategorizálja így.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése