2010. október 4., hétfő

az első németórák után

Egyelőre biztató a kilátás: ketten vagyunk diákok, majdnem egykorúak. A másik társam 33 éves, állatorvosnő a keleti régióból. Lovakat gyógyított, itt kapott nagyobb szakmai lehetőséget, de most megszűnt a munkahelye. Széleskörűen elterjedt lótartásra hazánkban nincs pénz,  Ausztriában meg Németországban van, ő meg megy a lovak után, kész. Timberland bakancsban jár, angolul és franciául beszél még.  Nagyon okosnak és kemény csajnak tűnik, jó versenytárs lesz. Nem tudom,hogy ki lett volna a harmadik társunk, de elképzelek egy olyat, aki 20-25 éve érettségizett, gyerekkorában tanult némi oroszt, aztán most fél napig kellene vennünk az ABC-t, de nem így alakult. Úgy tűnik mindketten az életünkért küzdünk, végigseggeltünk egy egyetemet, tudunk tanulni, beszélünk nyelveket, úgyhogy lehet igazán intenzíven tanulni és ez remek. Remélem, hogy nem ijesztettük meg a kedves tanárnőnket. A tanárnőnk gyönyörű és nagyon jó tanárnak tűnik, mert nemcsak tud, de lelkes is. Ezen az első napon kissé izgatott volt ő is, érthető módon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése