A terapeutám hangját még mindig tisztán fel tudom idézni. Ha most beszélhetnék vele, sikongatna örömében. Jó öt évvel ezelőtt kezdte velem ezt az asszociációs játékot, és tanított meg egy alap relaxációs gyakorlatra, mely túl sematikus volt, az elmúlt hetekben jobbat találtam. Már akkor megmondta, hogy nincs nagy baj, a két szimbólumom nem áll olyan távol egymástól, nincs bennem őrjöngő farkas, aki szelíd báránybőrbe bújt és erőnek erejével kell visszatartanom, hogy ki ne törjön. Ennek ellenére túl feketén és fehéren látom a világot. Az alapszemélyiségemen nem tudok változtatni. Próbáltam ezalatt az öt év alatt megfogadni tanácsait, mert azóta nem találkoztunk, és félretéve előítéleteimet, valóban rengeteg embert megismertem, hogy aztán a kezdő ponthoz jussak vissza. Mély, személyes kapcsolataimban felülválasztó maradtam. Az erős, önálló, nagyon okos, de belül-kívül tiszta és egészséges embereket szeretem. Ilyenekből kevés van.
Mai meditációm alatt egy olyan rokont képzeltem magam elé, akit gyengének és ellenszenvesnek találok, de rendezni szeretném viszonyunkat. A kibékülés nem megfelelő ige, abban már benne van az elfogadás és a szeretet is. Képzeletemben ott állt kajánul mosolyogva várakozón egy ringlispíl szerű építmény közepén, körülötte fekete-fehér csíkosra festett palánk forgott sebesen. Felettünk az ég nyitott és kék volt. Szimbolikusak ezek, mint az álmok, de nem az univerzum, vagy az ufók vagy istenek küldik, ezek az én tudatalatti rétegeim. Mégcsak nem is túl mélyről.
A nyitott ég a szabad választásomat szimbolizálta. A kaján mosoly, a várakozó tekintet azt, hogy nekem kell lépnem. A körben feketén-fehéren futó palánk már más, ezt tudatosan is így gondolom: igen vagy nem és ennél az esetnél nincsenek árnyalatok. Még nem döntöttem, mérlegelek. Az igen azért zavar, mert ő képtelen kellemes szürkében tartani, akkor neki minden kell belőlem, feltétel nélkül. Igazi szimbiota, ilyen az ő alapszemélyisége. Taszít, mindig taszít, mikor valaki egészen akar, hogy érzelmileg szipolyozzon. (Ha idegen lenne, minden további nélkül a nemet választanám, a tökéletes tagadást. Nem kell, nem akarok tudni róla, számomra nem létezik.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése