ott hagytam abba, hogy...

...hirtelen csináltam ide egy blogot, kiválasztva  a legelső sablont ami tetszett, majd ha lesz időm, akkor csinosítom. Sok fájdalom ért. Földönjáró családi méhkasa megbolydult, az egy dolog, de erre még rátett egy lapáttal, hogy vérig sértettem és elveszítettem egy értékes ember barátságát, mert már megint nem bírtam befogni a nagy pofámat. Konkrétan a többi barátjával kerestük a közös megoldást hogyan segítsünk neki kilábalni alkoholizmusából.  Ebből annyi jött le nála, hogy  jogtalanul, durván kibeszéltem a háta mögött. Francokat, ha egyenesen neki mondtam volna, legalább  három hónapig vagy soha többé nem is válaszol. Egyszerűen ellenséggé váltam szemében, mert kimondtam, hogy ez már beteges ivászat, amit kezelni kell, mert szeretjük és nem akarunk a temetésére menni pár év múlva.

Erre jött még, hogy Lószerető állatorvos csoporttársam kapott munkát az ország másik felében, nem az ideálisat, de neki is kell a fix pénz. Így ugrik a következő 4 hetes német turnus, én viszont most nem állhatok le, mert akkor kárbavész minden. Jelenleg nincs olyan helyi csoport, ahova becsatlakozhatnék, marad a mostani tanárom magántanárként, ami sokba kerül, de a semminél az is jobb, ez van. (* Később: azóta ez is megoldódott.)

Mindez együtt azért már nekem is sok volt. Közben arról nem írok, hogy Egykénk mellől legfeljebb 5 percre lehet elmozdulni, most éppen egy varrós mérőszalagomat orozta el, az veszélytelen rá, ha szétrágja, szétrágja. Arról sem írok, hogy Földönjáró vállalkozásai meg munkája is rengeteg, mivel szó szerint jóban-rosszban együtt vagyunk, így többé-kevésbé azokban is részt veszek, ez természetes. Mindezek ellenére vele nagyon jól megvagyunk, sőt. (Ezt  a legutolsó bekezdést már németül is  el tudom mondani, két hét után nem is rossz.)