a Himalaya sóról, az új divatról

Meglátásaim szerint van egy tévhit, miszerint ennek a sónak az alkalmazása alacsonyabb rizikófaktorrá válik a magas vérnyomás kialakulásában. Óriási tévedés, hiszen ez is közönséges só, azaz natrium chloratum. Emiatt azoknál az egyedeknél, akiknél a magas vérnyomás kialakulásában rizikótényezőt játszik a túlzott sóbevitel (A Na ion napi szükséglete 0,5-2g) amennyiben ebből is többet fogyasztanak az ideálisnál, szervezetük ugyanúgy reagál majd, mint a "közönséges" sóéra. A test a a felesleget a vérnyomás emelésével távolítja el, amivel a vesét terheli, hosszútávon annak működését is rontva, mely, hogy bírja az iramot, maga is bekapcsol olyan hormonokat, melyek emelik a vérnyomást. Ennyi elég is, a folyamatot itt nem részletezem tovább, a lényeg az, hogy a Himalaya-i só ebből a szempontból semmivel sem egészségesebb.

Egy pozitívumot tudok felhozni a Himalayából bányászott só fogyasztása mellett: nagyon tiszta, némi algamaradékot leszámítva biztosan mentes nehézfém szennyeződésektől. Ellenben egy molekulányi jódot nem tartalmaz, és mivel a Kárpát-medence erősen jódhiányos terület, ami miatt az itt élőknél gyakoriak a pajzsmirigy működés különböző zavarai, így aki itt él, és emellett dönt, annak javaslom, hogy jódtartalmú ásványvizet vagy multivitamint is szedjen mellé, különösen akkor, ha családjában már előfordultak pajzsmirigy megbetegedések.

Magam részéről továbbra is a tizedannyiba kerülő, jódos tengeri sót fogom használni, és ugyan nem vagyok harcos környezetvédő, de egy fillérrel sem támogatom a Föld egyik utolsó, szennyezetlen területének puszta nyereségvágyból történő letarolását. 

(A só egyébként a barátunk is, számtalan betegség kezelésénél alkalmazzák a hagyományos nyugati orvoslásban is. Tudják ezt jól a gonosz marketingesek is, máris tele van a piac Himalaya-sós kozmetikumokkal, és gyógyszernek nem minősülő termékekkel.)