2010. október 15., péntek

meines Hirn

Az agyam most olyan, mint egy szétszerelt bonyolult gép, aminek egy részébe új, csúcsmodern technikát építenek éppen, és részleges összeköttetések már fennállnak az eredetivel, de az egész nicht funktioniert. Mentem ki egy órája kávét főzni és egy szó merült fel bennem: Blumenkohl. Karfiol nincs itthon, hajnali hatkor nem is valószínű, hogy tudatalatt azt szeretnék enni, főzni pláne nem, egyszerűen csak a sok betáplált szó közül ezt dobta ki a rendszer. Minap Attila hozta be a jövő heti előfizetéses menüt, én pedig felkiáltottam, jaaa, die Speisekarte! Nem sznobizmusból, automatikusan. Most tartok ott, hogy magyarul már még silányabbul beszélek, németül még  alig (üzletet rohanni, még mindig ezen...a következő az lesz, hogy én birtoklok fogfájás - ich habe Zahnschmerzen). Minden tiszteletem azoké, akik külföldön egyedül élve, vagy egyedül beszélve a magyart nem felejtik el azt: velem így történne rövid idő után.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése