Igen. Nem. Hiányoznak a kávéházak, ahova ha beülök, a kutya sem figyel fel rám, olvashatok, nézelődhetek kedvemre, az emberek sietnek, egymással vannak elfoglalva és nem velem, az egyik idegennel a kétmillió közül. Van köztük szintén magányosan ülő is, ők is megszokott jelenségek. Barátokkal, ismerősökkel, ismeretlenekkel is jó összefutni kávéházakban. Koffeinmentes cappuccino műcukorral, cigi ha lehet, ha nem, anélkül. Itt ezt nem próbáltam ki, de nem értenék miért ülök egyedül, ha már ott ülök miért nem beszélgetek valakivel és egyáltalán.
A belvárosi séták, városrészek, házak, melyeket soha nem unok meg. Budapesten rengeteget sétáltam, szép időben sokszor előbb keltem, hogy munka előtt leugorhassak egy járműről és nézelődhessek. Rossz időben pedig azért, hogy új útvonalakon vigyenek buszok, villamosok, trolik, metrók.
A mozik. A film személyes élmény, a mozibajárás magányos és szent tevékenység, nem alkuszom abban, hogy mit akarok nézni és mikor, nem érdekel mekkora pohár popcorn-t és üdítőt vegyünk, ezt az össznépi csemcsegést és szörtyögést is kerültem, lehetőleg olyan időpontot választva, mikor a vetítőterem szinte üres.
Ilyesmik.
A belvárosi séták, városrészek, házak, melyeket soha nem unok meg. Budapesten rengeteget sétáltam, szép időben sokszor előbb keltem, hogy munka előtt leugorhassak egy járműről és nézelődhessek. Rossz időben pedig azért, hogy új útvonalakon vigyenek buszok, villamosok, trolik, metrók.
A mozik. A film személyes élmény, a mozibajárás magányos és szent tevékenység, nem alkuszom abban, hogy mit akarok nézni és mikor, nem érdekel mekkora pohár popcorn-t és üdítőt vegyünk, ezt az össznépi csemcsegést és szörtyögést is kerültem, lehetőleg olyan időpontot választva, mikor a vetítőterem szinte üres.
Ilyesmik.
Kifelejtettem a nagy könyvtárakat, a Műcsarnokot, a Margitszigetet és a Városligetet.
Köszönöm a linket! :)
VálaszTörlés