2010. november 9., kedd

belső utak - az elveszett kislány

(Szerintem meditáció során ez első alapszabály, hogy ne féljek semmitől. Én ezt a tao filozófiájának segítségével tudtam elfogadni, stabilabb személyiségeknek erre sincs szükségük, amennyiben magukba mernek nézni. Mikor az ember magába tekint, ráadásul azzal a céllal amivel én, hogy a negatív és pozitív oldalamat egyensúlyba hozzam, akkor nemcsak kedves aranyló lombba öltözött fák bukkannak fel, sőt. Feladatom ekkor szembenézni az ijesztő jelenetekkel is, és egyensúlyt teremteni. Félig tudatosan, félig ösztönösen teszem. A módszer előnye, hogy alaposan megtisztít. Hátránya, hogy olyan mélyálomhoz hasonló állapotba kerülök (sejtem, nemcsak én) ami után olyan álmosan térek magamhoz, hogy szükségem van 20-30 percre, mire felfogom hol vagyok és hány óra van. Azonban egy rossz álommal szemben egy  jól sikerült meditáció után nincs bennem semmilyen nyomasztó érzés, miután letelt ez a fél óra, teljesen nyugodt és stabil vagyok. Kábítószert nem használok, ezt eddig nem írtam. Nincs rá szükségem.)

Pörögnek, pörögnek a képek, hagyom őket elhussanni, ahogy egyre mélyebbé válik révülésem, hirtelen úgyis ott találom magam egy újabb helyszínen. Sötét, hideg, ködös erdőben állok, ismét egy út közepén. Éjszaka van, kétoldalt halott fák sziluettjei nyúlnak a sötétszürke égre, az út közepén pedig egy feketébe öltözött kislány reszket. Borzasztóan nyomasztó. A kislány ismerős. -Ki vagy te? A lányom...? Nem, ez én vagyok kicsiként, elveszettként. Először is gyorsan megnövesztem magam, és mivel ma lila pólót vettem fel, ezt a színt választom. Hagyom magam mosolyogni, módosítok ruhámon, sminket teszek fel. Csillogó fekete bőrkabát, új csizma? Rendben, miért is ne? Lenézek, az aszfalt kemény, csillogó. Megkopogtatom, tömör, stabil.  Alakmásom mosolyog, futni támad kedve. Hagyom egy ideig, majd megállítom, belefutok saját magamba mint egy szellembe, hogy ne váljunk szét.  
Ekkor hirtelen változik meg a környezet az ég selymesszürkén irizál, a félelem eltűnik. Éjjeli vadász vagyok, mint a macska és a pók. Elő is hívom őket, a macskát a "jó" baloldalról, a pókot a "rossz" jobboldalról. Utóbbit már nemcsak viszolygás nélkül mászatom kezemre, még becézem is: -Gyerünk pókica, most helyet cseréltek! Te mész a macska oldalára, a macska pedig a pókéra. Eltűnnek az erdőben. 

A jó oldalra megyek, hasra vágom magam az úton, beleszimatolok az avarba (már szagokat is érzek), mohába, gallyakba, kellemes. Felpattanok és bár valami azt mondja , hogy még korai lenne a másik oldalra menni, mégis bemegyek. Ott is körbeszaglászok. Elmúlás, rothadás bűze csap meg. -Végülis, ha ez a rossz oldal és az agyam így fordítja le? Hirtelen egy szürke lény bukkan fel a közelemben. Nem túl bizalomgerjesztő. -Te meg ki a franc lehetsz? Óvatos vagyok, nem érek hozzá. Szinte tapintható az agresszivitása, ami felém árad. Visszaugrom az útra, a lény kaffogva felém vicsorog. -Oké, öreg, ez itt az én világom, nem tudom a lelkem mely bugyrából  kerültél ide, de most eltűnsz, mert baromira ijesztő vagy! Felemelt kezemből lila energiasugár csap ki, a lény szisszenve elpárolog, csak egy kis kupac hamu marad utána. Ismét berohanok az erdőbe. A fák alkotta sűrű falanx hamar végetér, mély szurdokban végződő síkság tárul elém. Ennyi most elég ebből a részből, még korai továbbmenni, a szürke lény is elbizonytalanít.  Ezért újra a kedves erdőrészbe térek. Feltűnik az égen a hold, világosabb lesz minden. Ismét kisétálok az útra. Már nemcsak illatokat érzek, de hangokat is hallok, éjszakai állatok motozásainak neszeit. Elvigyorodom, mert része vagyok mindennek. Felnőtt vagyok, nem félek harcolni, az ijesztő erdő, ezért nem ijesztő, beilleszkedtem.

6 megjegyzés:

  1. Szia!
    Hűűű, meg kell, hogy mondjam, nagyon felkavart az írásod. Elképzeltem az egészet és még most is futkos a hátamon a hideg. Te ezt tényleg megélted?
    Esetleg tudnál tanácsot adni, hogyan tudnám én is elsajátítani a meditáció e fajtáját? Egy alapos megtisztítás azt hiszem igencsak rám férne.
    Üdvözlettel
    Heaven

    VálaszTörlés
  2. Kedves Heaven!

    Nekem ebben 5 évvel ezelőtt egy pszichológus segített, de fogalmam sincs mit szólna mostmindehhez, ezek már a saját olvasmányaim alapján kifejlesztettek. Az első feladat legyen akkor az, amit én is kaptam tőle: melyik állat lennél legszívesebben és melyik nem? Mi a közös bennük? Jó alaposan gondold át, jegyzetelj is ha újabb dolgok eszedbe jutnak.

    Ők fogják szimbolizálni az éned jó és rossz oldalát.:)

    VálaszTörlés
  3. Rendben, sikerült megtalálnom a két szimbólumomat. Az jó a vándor lúd, a rossz pedig a vakond. Blogomban részletesebben jegyzem a miérteket ha esetleg érdekel...
    Kíváncsian várom a következő lépést :)
    Üdvözlettel
    H.

    VálaszTörlés
  4. Persze, hogy érdekel! :) Olvasni foglak!
    E.

    VálaszTörlés
  5. Kedves E.! Tovább agyaltam.
    Hasonlóságok: mindkettő a természet része, mindkettő gondozza kicsinyeit, amíg azok meg nem erősödnek annyira, hogy önálló életük legyen, sűrűn lakott területeken mindkettő felbukkanása idegesíti az embert.
    Olvastam, hogy sok helyen a ludak beköltöznek a városba, mert ott biztonságban vannak az ellenségeik elől és forgalmi dugókat okoznak. Egyes helyeken már program is van a kiírásukra :(
    Továbbá mindkét állatnak hártya van a karmokba végződő ujjai között.
    Agresszíven és bátran védik kicsinyeiket. Körülbelül egyszerre ugyanannyi utódot nevelnek.
    Ennyi hasonlóság van a két állat között, különbség viszont rengeteg - pont mint jó és rossz között.
    Üdvözlettel
    Heaven.

    VálaszTörlés
  6. Szuper!!! Lesz még több is, akaratlanul találsz majd még több hasonlóságot! ;)

    E.

    VálaszTörlés